15.rész

- Harry! És nem kell a hegyi beszéd arról, hogy megmondtad. - mosolygott, mint a tejbe tök. - Most mi van?

- Azt mondtad nem akarod hallani. Na, de komolyra fordítva a szót - ezen elnevette magát, én meg kínomban nem tudtam már mit csinálni ezért levetődtem az ágyra. - Na, de tényleg, mi történt?

- Lefeküdtünk. - mondtam ki egy szuszra. Döbbenet, meglepettség, kíváncsiság, öröm ült ki Scar arcára.

- Nem hiszem el. Grace Claire Mack lefeküdt Harry Styles-szal. - elkezdett nevetni.

- Hé!

- Bocsi, de elég furcsa ez tőled. Meg kell szokjam, hogy ilyen…rámenős vagy.

- Haha. Nem is voltam az.

- Na, inkább meséld el mi volt, hogy volt, milyen volt??? - felemelte az egyik szemöldökét, s úgy nézett rám. Elmeséltem neki mindent. Az elejétől kezdve a végéig. Részletekbe nem bocsátkoztam bele, csak nagy vonalakba mondtam el. Jó volt újra átélni még ha ez csak a képzeletemben történt meg megint.

- Belehabarodtál, mi? - nem válaszoltam, csak megdobtam egy párnával, amit viszonzott, s így elkezdődött a párna csata.

- Viszont...meglátta a tetkómat..

- Na nem mondod? Azt hittem pólóban csináltátok. - nevetett fel.

- És elkezdett róla kérdezni.

- Mit mondtál?

- Elmeséltem neki, hogy mit szimbolizál, de, hogy mért nem találja a szobámba azt már nem mondtam. Azt már nem tudtam..

- Megértem. - magához ölelt, s így vigasztalt.

***

- Szia. Eljössz velem vásárolni? - szóltam bele a telefonba.

- Vásárolni?

- Tudom, tudom, ez nem egy tipikus férfi program, de kellene pár ruha. Sőt, egyik barátnőmnek lassan születésnapi bulija lesz, és kéne pár - ahogy Scarlett mondaná - dögös cucc.

- Uuuu. Mért nem ezzel kezdted? Máris jobban hangzik a vásárlás. Mindjárt ott vagyok!

- Rendben. - majd leraktuk a telefont.

- Scarlett hol van, amúgy? - kérdezte, miközben szálltam be a kocsiba.

- Zayn-nel van valahol.

- Szóval, ha nincs ő akkor jó vagyok én is? Jól van. - úgy tett, mintha megsértődött volna, de nem sokáig jött be. A füléhez hajoltam, s suttogva mondtam a szavakat egymás után:

- Ha nem akarod a meglepetésemet, akkor majd elmegyek egyedül. - Mielőtt elhúzhattam volna a fejem, ő gyorsan oldalra fordította a fejét, s megcsókolt. - Hé, ez nem fair! - húzodtam vissza a helyemre.

- De nagyon is az volt. - mosolygott.

Már körbejártunk 2-3 boltot, amikor a Forever 21-ba értünk tudtam, hogy most lesz az alkalom a meglepetésre. Leakasztottam pár ruhát, néhány közülük eléggé merész volt, de nem volt baj.

Harry-n láttam, hogy unja, szóval itt volt az ideje, hogy feldobjam a kedvét. Az egyik ruhát próbáltam fel, ami fekete volt, mély dekoltázsú, mini, csipkés. Amikor ki akartam lépni megszólalt az egyik kedvenc számom: Locked Out Of Heaven. Tökéletes pillanat. - gondoltam.

- Na, ez hogy tetszik? - léptem ki.

- Úú. Ez ütős, de ilyet még sose láttam rajtad.

- Mindig kell a változás. - kacsintottam.

- Na, jó miben sántikálsz?

- Én? Semmiben. Ugyan, kérlek. - megfogtam a pólóját, s közelebb húztam magamhoz. - Csak ezt. - s megcsókoltam.

- Ez nem jó ötlet, Grace. - lehelte az ajkamra két csók között.

- Dehogynem. - Berántottam a próbafülkébe, s vadul kezdtünk smárolni. - Szeretem ezt a számot, főleg azt a részt, amikor azt mondja hogy: 'Cause your sex takes me to paradise.'

- Igen? Nekem is pont az tetszik.

- Micsoda véletlen, nem? - nyújtottam ki a nyelvem.

- De. - s újra vadul kezdett csókolni. - Úristen nem bírom ki hazáig. - suttogta a fülemhez hajolva.

- Nem kell.

- Itt akarod csinálni? Grace, jól vagy? - elhúzódott.

- Igen, mert?

- Te nem ilyen vagy. Mi történt Grace Claire Mack-kel? Hova tűntetted el azt a Grace-t, aki ismerek? - poénkodott. - De, komolyan mi.. - végig mutatott a ruhán, meg rajtam. - ez.

- Nem tudom. Azt hittem neked..

- Nekem? Ez tetszik? Jaj, te butus. - magához ölelt. - Ezért csináltad?

- Azt hittem neked az ilyen - végig mutattam a ruhámon, most én. - lányok jönnek be.

- Miből gondoltad?

- Hát...hogy eddig nem akartál most meg igen. Gondoltam jobban megkívánsz.

- Jaj, istenem. Én úgy szeretlek, ahogy vagy és elfogadlak olyannak amilyen vagy. Nem emlékszel arra, amikor elmondtam, hogy szeretlek?

- Nehéz nem elfelejteni. - tettem hozzá halkan.

- Szerinted azóta változott a véleményem? Szerinted én voltam tényleg az, aki azt mutatta, hogy nem kellek a másiknak?

- Nem.. - motyogtam.

- Ha akarod elmondom egy milliószor is, hogy szeretlek, mivel nem azért mondtam akkor és most se ki mert ez egy ilyen ''megszokás'' hanem azért, hogy emlékeztesselek te vagy a legjobb dolog az életemben ami velem történt. - azt hitten, hogy ott helyben elkezdek bőgni, mint egy 3 hónapos kisbaba, de csak pár könny jött elő, szerencsére, de Harry azokat is letörölte. - Na, gyere, menjünk haza. Ránk férne a pihenés. - ezen egy kicsit kuncogtam, mert tudtam, hogy azért mondja, mert meg akar szabadulni a vásárlástól, de most az egyszer én se akartam volna tovább nézelődni.

***

1 hét telt el a New Yorki utunk óta, de még mindig érzem azt a nyüzsgést, azt a forgalmat. Egyszerűen varázslatos, hogy mit tud tenni az emberrel egy hely, egy város.

A hazautazás óta Jane meglepetés szülinapi bulijára készülünk. De, ahogy minden buli előtt, most is akadt pár elintéznivaló.

- Szia Grace. - szólt bele a telefonba egy régi ismerős hang.

- Szia, Tiffany. Mit szeretnél?

- Legyél a kísérőm.

- Öö..tán egy fiút kéne megkérned erre a feladatra, nem?

- Jaj, nem úgy te butus. - Butus? Tudod, ki a butus..

- Hanem, hogy?

- Zongorakísérőm. - na, erre nem számítottam.

- Mikor? Hol? Miért? Minek?

- Apa tart egy estet a tiszteletemre, és felkért, hogy énekeljek pár dalt, de kellene mellém egy jó zongorista.

- Nem tudtál volna mást találni?

- De, lehet. De én téged akarlak.

- Miért?

- Figyelj, tudom, hogy haragszol rám a múltban történtek miatt, de kérlek bocsáss meg. Az a múltban történt, nem tudnánk elfelejteni?

- Elég nehéz.

- Na, kérlek Claire.

- Csodálkozom, hogy eddig Grace-nek szólítottál.

- Azt mondtad utálod Grace-t.

- Most már nem.

- Akkor? Vállalod?

- Át kell gondoljam. Mikorra kéne a válasz?

- Holnap estére.

- Rendben.

Letettem a telefont, s elkezdett remegni a kezem. Amikor épp felejtettem volna mindent a múltból - na, jó csak egy részét - felbukkan, s újra tönkretesz. De Harry nem tudhatja meg. Vagyis..most még nem.

- Szia. Pont rád gondoltam. - vettem fel a telefont.

- Oh. Én is, ezért hívtalak. Hogy vagy?

- Minden rendben. Készülünk az egyik barátnőnk születésnapjára. Ja, akartam is kérdezni. Nem jöttök? Nem lesz szabad napotok?

- Mikor lesz?

- Július 3.

- Várj, megkérdezem Pault.

- Rendben. - kisebb hatásszünet következett be.

- Megyünk. Épp előtte egy nappal érkezünk, mert hivatalosak vagyunk egy estére, ahol muszáj megjelennünk. - éreztem a hangjában, hogy ez nem igazán tetszik neki. Nem csodálom. Repülni ide-oda nem lehet egy jó móka.

- Remek. Akkor majd találkozunk előtte.

- Amúgy hogy hívják?

- Legyen meglepi, de nagy rajongótok.

- Oh. Az csak jó lehet.

- Úgy gondolod?

- Nem. - mindketten elkezdtünk nevetni. - Egyesek borzasztóak tudnak lenni, de elég sok a jó fej, kedves.

- Ő az utóbbi, hidd el.

- Neked hiszek.

- Szerencséd.

Még aznap elmentem a stúdióba játszani, énekelni, kiengedni a gőzt, s csak gondolkodni. Nagyon jól esett. Olyan volt, mintha egy réten sétálnék. Egy füves virágokkal teli réten, ahol egy-két fa megbújik, rajtuk madarak csiripelnek, akikkel együtt éneklek, friss tavaszi illat.

Ez a kép sok mindent elősegített, mint például, hogy írtam egy dalt, plusz Tiffany-nak is visszaírtam.

'Legyen. Majd hívj fel a részletek miatt. GC.'

Azonnal jött is a válasz:

'Remek. A dalokat elküldöm e-mailen. :) T'

***

Július 2.-a egy keddi napra esett. Forró, nyári éjszaka volt. Épp az estére készültem. Tiffany egy egész csapatot küldött hozzám. Haj, smink, ruha, manikűr, pedikűr, minden, amit el lehet képzelni, de a végeredmény tetszett. Végre egyszer jól éreztem magam a bőrömben. Tiff még egy kocsit küldetett értem. Beszálltam, s egészen az ajtóig vitt.

Az előadásunk szinte az est elején volt.

- Jó estét Hölgyeim és Uraim! Barátaim, kollégák! Örülök, hogy ilyen sokan összegyűltünk erre a napra. Nem is szaporítanám a szót tovább. Az első előadónk lányom, Tiffany King és barátnője Grace Mack. Pár dalt fognak előadni. Tiffany énekel, míg Grace zongorán kíséri őt. Jó szórakozást! - Leültem a zongorához, a mikrofont magam elé helyeztem, hisz megbeszéltük, hogy mint háttérénekes közbeéneklek majd.

Tiffany elkezdett énekelni, néhol beleénekeltem. Sokszor felém nézett, s rám mosolygott, de tudtam, hogy ez csak a közönség miatt volt.

Már a második darabnál jártunk, amikor felemeltem a fejem, és észrevettem Harry-t. A meglepődésem ellenére tudtam még játszani, vagyis próbáltam arra figyelni. Mit keres itt? - ez az egy kérdés foglalkoztatott, de nagyon.

A harmadik után felálltam, odaléptem Tiffany mellé, meghajoltunk, s futottam ki az erkélyre már amennyire a magas sarkú és a hatalmas estélyi ruha engedte.

- Szia, Grace. - állított meg Tiffany unokabátyja. Na, már csak ő hiányzott ezen az estén.

- Szia, Ben.

- Mizujs veled? Oly rég hallottam felőled.

- Nem sok, tényleg. Veled?

- Figyelj, én nagyon sajnálom a múltban történteket. Ha az unokahúgom nem is mutatja, de ő is megbánta.

- Köszönöm, de... legyél őszinte velem.

- Bármikor.

- Még most is?

- Nem, dehogyis. A veled történtek után leálltunk.

- Mi történt veled? - szólalt meg egy hang a hátam mögül. Lassan megfordultam, és akkor fedeztem fel, hogy Harry áll mögöttem. Szúrós, de egyben meglepő szemekkel nézett rám, és Ben-re.