- Harry! És nem kell a hegyi beszéd
arról, hogy megmondtad. - mosolygott, mint a tejbe tök. - Most mi van?
- Azt mondtad nem akarod hallani.
Na, de komolyra fordítva a szót - ezen elnevette magát, én meg kínomban nem
tudtam már mit csinálni ezért levetődtem az ágyra. - Na, de tényleg, mi
történt?
- Lefeküdtünk. - mondtam ki egy
szuszra. Döbbenet, meglepettség, kíváncsiság, öröm ült ki Scar arcára.
- Nem hiszem el. Grace Claire Mack
lefeküdt Harry Styles-szal. - elkezdett nevetni.
- Hé!
- Bocsi, de elég furcsa ez tőled.
Meg kell szokjam, hogy ilyen…rámenős vagy.
- Haha. Nem is voltam az.
- Na, inkább meséld el mi volt,
hogy volt, milyen volt??? - felemelte az egyik szemöldökét, s úgy nézett rám. Elmeséltem
neki mindent. Az elejétől kezdve a végéig. Részletekbe nem bocsátkoztam bele,
csak nagy vonalakba mondtam el. Jó volt újra átélni még ha ez csak a
képzeletemben történt meg megint.
- Belehabarodtál, mi? - nem
válaszoltam, csak megdobtam egy párnával, amit viszonzott, s így elkezdődött a
párna csata.
- Viszont...meglátta a tetkómat..
- Na nem mondod? Azt hittem pólóban
csináltátok. - nevetett fel.
- És elkezdett róla kérdezni.
- Mit mondtál?
- Elmeséltem neki, hogy mit
szimbolizál, de, hogy mért nem találja a szobámba azt már nem mondtam. Azt már
nem tudtam..
- Megértem. - magához ölelt, s így
vigasztalt.
***
- Szia. Eljössz velem vásárolni? -
szóltam bele a telefonba.
- Vásárolni?
- Tudom, tudom, ez nem egy tipikus
férfi program, de kellene pár ruha. Sőt, egyik barátnőmnek lassan születésnapi
bulija lesz, és kéne pár - ahogy Scarlett mondaná - dögös cucc.
- Uuuu. Mért nem ezzel kezdted?
Máris jobban hangzik a vásárlás. Mindjárt ott vagyok!
- Rendben. - majd leraktuk a telefont.
- Scarlett hol van, amúgy? -
kérdezte, miközben szálltam be a kocsiba.
- Zayn-nel van valahol.
- Szóval, ha nincs ő akkor jó
vagyok én is? Jól van. - úgy tett, mintha megsértődött volna, de nem sokáig
jött be. A füléhez hajoltam, s suttogva mondtam a szavakat egymás után:
- Ha nem akarod a meglepetésemet,
akkor majd elmegyek egyedül. - Mielőtt elhúzhattam volna a fejem, ő gyorsan
oldalra fordította a fejét, s megcsókolt. - Hé, ez nem fair! - húzodtam vissza
a helyemre.
- De nagyon is az volt. - mosolygott.
Már körbejártunk 2-3 boltot, amikor
a Forever 21-ba értünk tudtam, hogy most lesz az alkalom a meglepetésre.
Leakasztottam pár ruhát, néhány közülük eléggé merész volt, de nem volt baj.
Harry-n láttam, hogy unja, szóval
itt volt az ideje, hogy feldobjam a kedvét. Az egyik ruhát próbáltam fel, ami
fekete volt, mély dekoltázsú, mini, csipkés. Amikor ki akartam lépni megszólalt
az egyik kedvenc számom: Locked Out Of Heaven. Tökéletes pillanat. - gondoltam.
- Na, ez hogy tetszik? - léptem ki.
- Úú. Ez ütős, de ilyet még sose
láttam rajtad.
- Mindig kell a változás. -
kacsintottam.
- Na, jó miben sántikálsz?
- Én? Semmiben. Ugyan, kérlek. -
megfogtam a pólóját, s közelebb húztam magamhoz. - Csak ezt. - s megcsókoltam.
- Ez nem jó ötlet, Grace. - lehelte
az ajkamra két csók között.
- Dehogynem. - Berántottam a
próbafülkébe, s vadul kezdtünk smárolni. - Szeretem ezt a számot, főleg azt a
részt, amikor azt mondja hogy: 'Cause your sex takes me to paradise.'
- Igen? Nekem is pont az tetszik.
- Micsoda véletlen, nem? -
nyújtottam ki a nyelvem.
- De. - s újra vadul kezdett
csókolni. - Úristen nem bírom ki hazáig. - suttogta a fülemhez hajolva.
- Nem kell.
- Itt akarod csinálni? Grace, jól
vagy? - elhúzódott.
- Igen, mert?
- Te nem ilyen vagy. Mi történt
Grace Claire Mack-kel? Hova tűntetted el azt a Grace-t, aki ismerek? -
poénkodott. - De, komolyan mi.. - végig mutatott a ruhán, meg rajtam. - ez.
- Nem tudom. Azt hittem neked..
- Nekem? Ez tetszik? Jaj, te butus.
- magához ölelt. - Ezért csináltad?
- Azt hittem neked az ilyen - végig
mutattam a ruhámon, most én. - lányok jönnek be.
- Miből gondoltad?
- Hát...hogy eddig nem akartál most
meg igen. Gondoltam jobban megkívánsz.
- Jaj, istenem. Én úgy szeretlek,
ahogy vagy és elfogadlak olyannak amilyen vagy. Nem emlékszel arra, amikor
elmondtam, hogy szeretlek?
- Nehéz nem elfelejteni. - tettem
hozzá halkan.
- Szerinted azóta változott a
véleményem? Szerinted én voltam tényleg az, aki azt mutatta, hogy nem kellek a
másiknak?
- Nem.. - motyogtam.
- Ha akarod elmondom egy milliószor
is, hogy szeretlek, mivel nem azért mondtam akkor és most se ki mert ez egy
ilyen ''megszokás'' hanem azért, hogy emlékeztesselek te vagy a legjobb dolog
az életemben ami velem történt. - azt hitten, hogy ott helyben elkezdek bőgni,
mint egy 3 hónapos kisbaba, de csak pár könny jött elő, szerencsére, de Harry
azokat is letörölte. - Na, gyere, menjünk haza. Ránk férne a pihenés. - ezen
egy kicsit kuncogtam, mert tudtam, hogy azért mondja, mert meg akar szabadulni
a vásárlástól, de most az egyszer én se akartam volna tovább nézelődni.
***
1 hét telt el a New Yorki utunk
óta, de még mindig érzem azt a nyüzsgést, azt a forgalmat. Egyszerűen
varázslatos, hogy mit tud tenni az emberrel egy hely, egy város.
A hazautazás óta Jane meglepetés
szülinapi bulijára készülünk. De, ahogy minden buli előtt, most is akadt pár
elintéznivaló.
- Szia Grace. - szólt bele a
telefonba egy régi ismerős hang.
- Szia, Tiffany. Mit szeretnél?
- Legyél a kísérőm.
- Öö..tán egy fiút kéne megkérned
erre a feladatra, nem?
- Jaj, nem úgy te butus. - Butus?
Tudod, ki a butus..
- Hanem, hogy?
- Zongorakísérőm. - na, erre nem
számítottam.
- Mikor? Hol? Miért? Minek?
- Apa tart egy estet a
tiszteletemre, és felkért, hogy énekeljek pár dalt, de kellene mellém egy jó
zongorista.
- Nem tudtál volna mást találni?
- De, lehet. De én téged akarlak.
- Miért?
- Figyelj, tudom, hogy haragszol
rám a múltban történtek miatt, de kérlek bocsáss meg. Az a múltban történt, nem
tudnánk elfelejteni?
- Elég nehéz.
- Na, kérlek Claire.
- Csodálkozom, hogy eddig Grace-nek
szólítottál.
- Azt mondtad utálod Grace-t.
- Most már nem.
- Akkor? Vállalod?
- Át kell gondoljam. Mikorra kéne a
válasz?
- Holnap estére.
- Rendben.
Letettem a telefont, s elkezdett remegni
a kezem. Amikor épp felejtettem volna mindent a múltból - na, jó csak egy
részét - felbukkan, s újra tönkretesz. De Harry nem tudhatja meg. Vagyis..most
még nem.
- Szia. Pont rád gondoltam. -
vettem fel a telefont.
- Oh. Én is, ezért hívtalak. Hogy
vagy?
- Minden rendben. Készülünk az
egyik barátnőnk születésnapjára. Ja, akartam is kérdezni. Nem jöttök? Nem lesz
szabad napotok?
- Mikor lesz?
- Július 3.
- Várj, megkérdezem Pault.
- Rendben. - kisebb hatásszünet
következett be.
- Megyünk. Épp előtte egy nappal
érkezünk, mert hivatalosak vagyunk egy estére, ahol muszáj megjelennünk. -
éreztem a hangjában, hogy ez nem igazán tetszik neki. Nem csodálom. Repülni
ide-oda nem lehet egy jó móka.
- Remek. Akkor majd találkozunk
előtte.
- Amúgy hogy hívják?
- Legyen meglepi, de nagy
rajongótok.
- Oh. Az csak jó lehet.
- Úgy gondolod?
- Nem. - mindketten elkezdtünk
nevetni. - Egyesek borzasztóak tudnak lenni, de elég sok a jó fej, kedves.
- Ő az utóbbi, hidd el.
- Neked hiszek.
- Szerencséd.
Még aznap elmentem a stúdióba
játszani, énekelni, kiengedni a gőzt, s csak gondolkodni. Nagyon jól esett.
Olyan volt, mintha egy réten sétálnék. Egy füves virágokkal teli réten, ahol
egy-két fa megbújik, rajtuk madarak csiripelnek, akikkel együtt éneklek, friss
tavaszi illat.
Ez a kép sok mindent elősegített,
mint például, hogy írtam egy dalt, plusz Tiffany-nak is visszaírtam.
'Legyen. Majd hívj fel a részletek
miatt. GC.'
Azonnal jött is a válasz:
'Remek. A dalokat elküldöm
e-mailen. :) T'
***
Július 2.-a egy keddi napra esett.
Forró, nyári éjszaka volt. Épp az estére készültem. Tiffany egy egész csapatot
küldött hozzám. Haj, smink, ruha, manikűr, pedikűr, minden, amit el lehet
képzelni, de a végeredmény tetszett. Végre egyszer jól éreztem magam a bőrömben.
Tiff még egy kocsit küldetett értem. Beszálltam, s egészen az ajtóig vitt.
Az előadásunk szinte az est elején
volt.
- Jó estét Hölgyeim és Uraim!
Barátaim, kollégák! Örülök, hogy ilyen sokan összegyűltünk erre a napra. Nem is
szaporítanám a szót tovább. Az első előadónk lányom, Tiffany King és barátnője
Grace Mack. Pár dalt fognak előadni. Tiffany énekel, míg Grace zongorán kíséri
őt. Jó szórakozást! - Leültem a zongorához, a mikrofont magam elé helyeztem,
hisz megbeszéltük, hogy mint háttérénekes közbeéneklek majd.
Tiffany elkezdett énekelni, néhol
beleénekeltem. Sokszor felém nézett, s rám mosolygott, de tudtam, hogy ez csak
a közönség miatt volt.
Már a második darabnál jártunk,
amikor felemeltem a fejem, és észrevettem Harry-t. A meglepődésem ellenére
tudtam még játszani, vagyis próbáltam arra figyelni. Mit keres itt? - ez az egy kérdés foglalkoztatott, de nagyon.
A harmadik után felálltam,
odaléptem Tiffany mellé, meghajoltunk, s futottam ki az erkélyre már amennyire
a magas sarkú és a hatalmas estélyi ruha engedte.
- Szia, Grace. - állított meg
Tiffany unokabátyja. Na, már csak ő
hiányzott ezen az estén.
- Szia, Ben.
- Mizujs veled? Oly rég hallottam
felőled.
- Nem sok, tényleg. Veled?
- Figyelj, én nagyon sajnálom a
múltban történteket. Ha az unokahúgom nem is mutatja, de ő is megbánta.
- Köszönöm, de... legyél őszinte
velem.
- Bármikor.
- Még most is?
- Nem, dehogyis. A veled történtek
után leálltunk.
- Mi történt veled? - szólalt meg
egy hang a hátam mögül. Lassan megfordultam, és akkor fedeztem fel, hogy Harry
áll mögöttem. Szúrós, de egyben meglepő szemekkel nézett rám, és Ben-re.

Azta nagyon de nagyon szuper lett.Most a végefele kezdtem nagyon kiváncsi lenni hogy mi fog történni!Kövit !! :) :D
ReplyDeleteú köszönöm szépen:) ahogy tudok sietek vele! x
ReplyDelete