14.rész

A fürdőbe kimenet éreztem magamon Harry értetlen pillantásait. Tudtam, hogy összezavartam ezzel a kérésemmel, de megijedtem. Nem tudtam, hogy kezeljem ezt az egész helyzetet. Már régóta ki akartam próbálni, de mindig közbe jött valami. Scarlett-nek ezért nem beszéltem a csókról. Féltem az érzéseimtől. Mintha...Harry mellett nem gondolnék a világra, a problémákra, de mégis ott volt az a bizonyos kis hang, hogy ne kerülj hozzá közel, és ez megőrjített.

Épp a zuhanyfülkében álltam, amikor benyitott.

- Láttam a tetkódat.

- Az lett volna furcsa, ha nem veszed észre.

- Van valami jelentése, vagy csak megtetszett?

- Neked van olyan tetkód, ami csak azért van fenn mert tetszik?

- Kérdésre kérdést...jó trükk. Amúgy meg igen, sok.

- Rajtam olyan tetkót nem fogsz találni, aminek nincs jelentése.

- És ez mit jelent? - kihajoltam a zuhanyfüggöny mögül, s rámosolyogtam.

- Tudod mi ez ugye?

- Álomfogó.

- Pontosan. Elfogja a rossz álmokat. - elvettem egy törülközőt, s kiléptem a szőnyegre.

- De ezt nem az ágy fölött kell lógatni? - kitértem útjából, s a hálószoba felé vettem az irányt.

- De.

- Akkor mért varrattad magadra?

- Sok mindent nem tudsz még.

- Mért nem mondod el?

- Nem olyan könnyű. Bárcsak az lenne.

- Adam-mel kapcsolatos?

- Mhmm. - az ablakon át néztem az esőt, ahogy New York városára zúdul. - Amit nem rég elmondtam, az nem minden.

- Megijesztesz.

- A bátyáimmal imádtuk a filmeket, de egyszerűen képtelen voltam egy horror filmet is megnézni. Míg ők, meg Scarlett röhögve nézték végig, én a szobámba bukdácsoltam, bömböltetve a zenét, hogy ne halljak semmilyen hangot. Majd egyik éjjel szörnyű dolgokat álmodtam, majd utána lévő nap is, aztán az azt követő napon is, és így ment egy héten át. A legrosszabbakat éltem át, ezért Adam meg Daniel adtak nekem egy álomfogót. Utána jobb lett minden.

- De...nem is láttam a szobádban.

- Tudom. - könnycseppek folytak végig az arcomon. - Bocsi, de nem tudok többet mondani.

- Shhh..semmi baj. - a vállamnál fogva magához húzott. 3 év telt el, és még mindig nem tudtam túl tenni magamat rajta. Hogyan is tudnám?

***

- Köszi, hogy elhoztál. - köszöntem meg Harry-nek, amint kiszálltunk Scarlett-tel az autóból.

- Hívj, ha végeztetek. - bólintottam.

A tetoválószalon előtt álltunk. Megbeszéltük, hogy egy tetkót csináltatunk magunkra, ha már itt vagyunk New Yorkba, együtt. Bementünk, s rögtön fogadtak is minket.

- Mindketten egy tollat szeretnénk. - mondta Scar a tetoválósának.

- Hova?

- Nekem ide, az oldalamra. - mutatta a kiválasztott a helyet. - Neki meg a....nyakára. Hátulra.

- Rendben. Akkor előbb megcsinálom a barátnődet, utána téged.

- Rendben.

Másfél óra múlva hívtuk Harry-t, hogy jöhet. Eléggé fájt a hely, de nem bántuk meg.

Később a fiúknak is megmutattuk, s nekik is tetszett.

- Niall, te nem akarsz? - kérdeztem vacsora közben.

- Nem tudom. Most még nem.

- De egyre inkább hajlik afelé. - nézett rá Louis. - Haver, mi van a csaj... - majd elhallgatott.

- Kivel? Csajjal? - kíváncsiskodott Scarlett. Tipikus...

- Semmi.

- Fiúk, ne legyetek szemetek. - szóltam közbe.

- Jó. Legyen. - majd elkezdte mesélni. Niall-ből csak úgy folytak a szavak. Alig tudtunk volna közbe szólni. Elmesélte, hogy a dedikáláson találkozott egy lánnyal, aki nagyon megtetszett neki - azt mondta, hogy angyali arca volt - és a dedikálás után még látta arrafelé, s utána is ment, de sajnos ő már eltűnt addigra, s csak egy nyakláncot hagyott hátra.

- Totál oda vagy érte. - mondtam.

- Hisz nem is ismeri. - szólt közbe Scar.

- Segíthetnénk valahogy? Megmutatod a nyakláncot? - ajánlottam fel a segítséget. Nagyon kíváncsi voltam ki lehet az a titokzatos lány.

- Persze. - s odaadta. Jobban megnéztem, nem hittem a szememnek. Odamutattam Scarlett--nek is, szemen keresztül kommunikáltunk. Elég jól megértettük egymást.

- Ismerős? - szakította meg Harry a szembeszédünket.

- Nem. - vágtuk rá egyszerre. 

- Szerinted az övé? - kérdeztem Scarlett-et. Már rég a szobánkban voltunk, s ott beszélgettünk a nyakláncról.

- Nem tudom. Lehet. De kit érdekel?

- Mi van ha ő az a lány? Mindketten tudjuk, hogy nagy rajongója a fiúknak.

- Igen, de még több száz ember szaladgálhat azzal a névvel, hogy: Jane.

- Majd kiderítem.

- Grace, kérdezhetek valamit?

- Persze, mondjad csak.

- Mi az a lila folt a nyakadon? Kiszívtak? Ki volt az? - az arcomra kiült a döbbenet. Lila folt? Kiszívás? Mi van? Gyorsan a tükörhöz futottam, hogy szemügyre vehessem a megjelölt helyet.

- Mi a....? - fakadtam ki.

- Grace, nekem bármit elmondhatsz. Te is tudod.

- Igen, tudom, de eddig még én se vettem észre.

- Ne már. - s hatalmas nevetésben tört ki. - Mikor történt? Ki volt? - el akartam mondani neki, de mégse. Azért is akartam, hogy titokba maradjon, mert akkor mindenkitől jött volna a 'na, ugye megmondtam' című szövegek, amikhez nem sok kedvem volt. Majd eszembe jutott, hogy mi történt akkor, amikor nem mondtam el neki, hogy Harry megcsókolt, és azt nem szerettem volna megismételni.

- Harry volt. - nyögtem ki bizonytalanul, alig hallhatóan.

- Ki? 

Grace:  

  

Scarlett: