16.rész

Hirtelen Marc-ra néztem, majd újra Harry-re. Ilyenkor mit kell mondani? Vagy mit kéne?

- Harry? Harry Styles? - nézett most Marc Harry-re.

- Marc? Haver! Hello. - kezet fogtak, majd elkezdtek beszélgetni, én meg egyre inkább hátráltam. Szerencsére el tudtam úgy jönni a közelükből, hogy nem tűnt fel nekik. Kimentem az erkélyre, de mivel ott túl sok ember volt, s nekem csendre volt szükségem, elindultam a kert felé, hogy az egyik padra leüljek. Minek is kellett eljöjjek? Miért kellett elvállaljam? Ja, emlékszem..ő a polgármester lánya.

- Azt hitted nem vettem észre, ahogy kislisszantál az ajtón?

- Azt hitted érdekel? - leült mellém.

- Honnan ismered Marc-ot? Meg Tiffany-t?

- Én is kérdezhetném ugyanezt.

- De én kérdeztem előbb.

- Hosszú történet.

- Van időm, amúgy meg a polgármester gyerekei, muszáj ismernem őket.

- Ja, bocs.

- Akkor?

- Mi akkor?

- Elmondod?

- Nem akarod tudni.

- Nem lehetsz benne olyan biztos.

- De annyira igen, hogy tudjam, nem akarod tudni.

- Grace...mi a baj? Csináltam valamit?

- Nem, dehogyis.

- Mi történt veled régebben, amit nem mondtál el?

- Eljössz sétálni?

- Persze. – felálltunk, sétálni kezdtünk a tömérdek mennyiségű szökőkutak között, s megannyi rózsa között.

- Harry, el sem tudod képzelni mennyire el szeretném mondani neked, de sajnos, nem tudom. Bevallom, van pár dolog, amit nem mondtam el teljesen, de ez így jó. Nem akarlak megbotránkoztatni.

- Rendben.

- Tudod, ez a pár hónap tényleg nagyon jó volt. Nem tudom, hogy, de sokkal jobban érzem magam mióta itt vagy velem. Sokkal boldogabbnak, kevésbé magányosnak.

- Én is ugyanígy érzek. - nem mondtam semmit, csak bólintottam, s mosolyogtam. - Amúgy megleptél.

- Mivel is?

- Zongora, éneklés, tudod.

- Ja. Hidd el engem meg te leptél meg.

- Nem számítottál rám?

- Az igazat megvallva..nem.

- Na, mindegy. Elképesztő volt az előadás. Nem is tudtam, hogy tudsz zongorázni meg énekelni.

- És még mennyi mindent nem tudsz. - húztam halvány mosolyra a számat.

- Ez igaz.

Másnap délelőtt már nagyban ment a készülődés. Őszintén szólva Jane-nel nem voltunk még mindig kibékülve, hiszen olyan furcsa egy lány volt, de Logan-ért mindent, ugyebár. Azért is volt jó ez a buli, mert így legalább ki tudtam faggatni Jane-t bizonyos dolgokról.

- Grace! 5 emberrel több van a listán. - jött oda hozzám Logan.

- Tudom, és ne akadj ki, de tudom, hogy Jane szereti őket, és most 5 ember már igazán semmiség. 20 ember mellett fel se tűnik plusz 5.

- Kivéve, ha az az 5 egy híres banda tagjai. - rámeresztettem a kölyökkutya szemeimet, s ahogy érzékeltem bejött.

- Rendben. Legyen.

- Jaj, köszi. - s a nyakába ugrottam.

Este 8 óra volt, s az emberek csak jöttek és jöttek. Mivel Jane nem tudta, hogy bulit szerveztünk neki, ezért Logan felhívta, hogy menjen át hozzá, hogy kettesben legyenek.

Fél 9-kor az 5 srác is megjött. Őket egy nyugis helyre eldugtuk, hogy ne legyen sok a meglepetés egyszerre.

- Grace még mindig nem mondtad el, hogy hívják a lányt. - szembesített a ténnyel Harry. - Pedig nem ártana tudnunk.

- Jane. - Niall arcán döbbenetet véltem felfedezni, ezért gyorsan rájuk csuktam az ajtót mielőtt kérdéseket zúdítanának rám.

9.óra. Csöngettek.

- Pssz! - csitított Logan mindenkit. Kinyitotta az ajtót, Jane belépett rajta, a villanyok felkapcsolódtak és mindenki előugrott 'Meglepetés'-t kiáltva.

- Boldog Szülinapot! - léptünk Scarlett-tel elé.

- Köszönöm szépen.

- Majd ha végeztél a köszönetnyilvánítással, akkor gyere velünk, mert a mi ajándékunk elég nagy és nem fért volna rá az asztalra. - mondtam neki, s láttam nagyon örül ennek az egésznek.

- Rendben.

Eltelt 10-15 perc majd az egyik szoba felé vettük az irányt Scarlett, Jane és én.

- Ugye nem akartok bezárni? - viccelődött.

- Most hogy így mondod...nem rossz ötlet. - szólalt meg Scarlett, de oldalba löktem, s visszaszívta.

- Meglepetés! - nyitottam ki az ajtót, s az 5 srác ott ült az ágyon, majd hirtelen felpattantak, és elindultak felénk, hogy felköszönthessék Jane-t. Niall-en több fajta érzés futott át az arcán. Amikor egymás szemébe néztek mindketten tudták, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy találkoztak.

- Jane, kijönnél velem egy kicsit? Srácok...szóródjatok. - hátra mentünk a kertbe, leültünk a friss nyári fűbe, s beszélgettünk.

- Láttam. – vágtam egy téma közepébe.

- Mit?

- Hogy hogy nézel Niall-re.

- Mert, hogy nézek?

- Mint, aki szerelmes belé. - láttam az arcán, hogy kezdett elpirulni, de próbálta türtőztetni magát.

- Szerelmes? Hisz nem is ismerem. Egyébként is Logan-t szeretem.

- Nem is azt mondtam, hogy nem szereted Logan-t.

- Tudtad, hogy Niall keres egy lányt, akit az egyik londoni dedikáláson látott?

- Nem.

- Mhm.

- Mért? Kéne tudjam?

- Egy nyaklánca van, ami alapján kiderítheti. Egy szép, ezüst nyaklánc, amin az áll, hogy Jan.

- Tessék? - meglepődött. Hátra néztem és megpillantottam Niall-t, ahogy felénk közeledik.

- Azt hiszem, most magadra hagylak.

*Jane szemszöge*

Éreztem, ahogy a szívem egyre inkább ki akar törni a helyéről. Emlékeztem rá, hogy elvesztettem a nyakláncom az áruházban, s vissza is mentem érte, de akkor már nem találtam ott.

- Szia. - ült le mellém Niall.

- Öö..hello.

- Ez a tied, szerintem. - elővette a nyakláncot, s felém nyújtotta.

- Igen, köszönöm. De honnan? - értetlenkedtem.

- Megtaláltam az áruházba, s gondoltam, vagyis reménykedtem benne, hogy találkozunk. Újra.

- Köszönöm még egyszer.

- Jane? - hátrafordultam, és Logan állt ott.

- Bocsi, mennem kell.

- Persze. Majd még beszélünk. - nem mondtam semmit, csak bólintottam, de azt se olyan feltűnően.

*Grace szemszöge*

Épp a konyhában ültem, s akármerre néztem mindenütt ölelkező párokat láttam, akik össze-visszatáncoltak, smároltak, s néha pár pohár pia lecsúszott.

- Helló, szépségem. - ölelt meg hátulról Harry.

- Be vagy rúgva. - jelentettem ki.

- Nem, csak pár pohárral ittam. - benyúlt a felsőm alá, próbáltam ellenkezni, de túl erős volt.

- Harry, hagyjál! - kiáltottam rá.

- Na, gyere. - ekkor tört el a mécses, és kirohantam. Az udvarba érkeztem. Leültem az egyik hintaágyba, és sírtam. Ismét előtörtek az emlékek, emlékképek. Újra és újra átéltem a múltban történteket, hogy mit csináltam, mit csináltak. Miért kell mindegyik pasinak így viselkednie, ha be van rúgva? A könnyeim csak potyogtak, s potyogtak.

- Grace... - szólt lágy, éles hangján.

- Hagyj!

- Sajnálom.

- Aha, persze..

- Kérlek. - leült mellém, magához húzott, s apró puszikat hagyott a fejem tetején. - Shh. - nyugtatott. Pár perc kellett ahhoz, hogy megnyugodjak, így 10-20 percig csak csendben ültünk egymás mellett. Tudtam, hogy válaszokat akar, de nem voltam rá képes, hogy megadjam neki ezeket.

- Fájt?

- Mi? - felemelte a kezem, majd a megfordította, hogy tisztán lássa az alkaromat.

- A vágás.

- Részben. De a fájdalom, amin akkor átmentem rosszabb volt....sokkal rosszabb. - nem mondott semmit, csak halványan bólintott egyet, majd megpuszilta a kezem. Egy darabig még kint ültünk csillagokat nézve, de később visszamentünk a többiekhez. Úgy éreztem Harry megnyugtatott. Furcsa érzés volt, de egyben mégis jó. Az űrt, ami bennem volt nem töltötte be, a sebeket, amiket a szívemen hordozok nem gyógyította meg, de enyhítette, s ez mindennél fontosabb volt. Hálás voltam neki azért, amiért velem volt, még ha nem is tudja a teljes sztorit, de ez így van rendjén.

Másnap reggel, ami olyan fél 1 körül lehetett, felkeltem, felöltöztem, majd lebattyogtam a konyhába. Jane, Harry, Scarlett, Eric és Martin már lent volt, nagyban reggeliztek. Odamentem a pulthoz, töltöttem magamnak kávét, majd társultam a többiekhez. Elég furcsán éreztem magam e társaságban, hisz ott volt Harry-Eric és Martin-Scarlett - bár ők voltak a kivételek, mert ugyanolyanok voltak, mint a járásuk előtt. Ránéztem Jane-re, aki csak mosolygott. Biztos voltam benne, hogy Niall miatt, bár ki tudja? De nem tudtam eldönteni, hogy most örüljek-e annak, hogy Niall végre megtalálta azt a bizonyos lányt, vagy ne. Lehet jobban meg kéne ismerjem Jane-t. Lehet jobb belátásra jutnék vele kapcsolatban.

- Hol van Zayn meg Logan? - kérdeztem 2 korty között.

- Zayn még alszik. Hihetetlen mennyit alszik ez a gyerek. - szólalt meg Scarlett  szemforgatva.

- Logan is szerintem, de megnézem. Mindjárt jövök.

*Jane szemszöge*

Megfogtam egy bögre kávét, és a lépcső felé vettem irányt. Halkan lépkedtem fel, hogy véletlenül se keltsem fel a két fiút. Egyre közelebb értem az ajtómhoz, egyre jobban kihallatszott egy hang, ami nem Logané volt. Beléptem, s Logan-t pillantottam meg miközben az ágyon ül egy szál alsógatyában telefonomat tartva a kezében, s hallgatja a hangpostámat.

- ....Szóval majd hívj fel valamikor, vagy küldj SMS-t...vagy bármit. Na mindegy, szia! Ja, Niall voltam. Vagy már mondtam? Áh. - Egyből felismertem a hangját.

- Niall? Mért hívogat téged Niall? - emelte fel a szemöldökét nem túl kedves arckifejezéssel egybekötve.