3.rész

Teltek a napok. Twitteren mindenki megőrült. Mindenki azt hitte, hogy Harryvel járunk, és olyanokat küldözgettek, hogy megölnek, meg egyebek. Lepergett rólam, de hogy ne legyen félreértés kiírtam, hogy nem járunk! Harry twitteren zaklatott. Jó, hogy nem adtam meg neki a számomat. - gondoltam. Egyszer csak csörgött a telefonom.

- Szia Scarlett!

- Szia Grace!

- Mizus?

- Nem sok. Inkább veled? - vitte fel a hangját.

- Mire gondolsz?

- Keringenek pletykák a neten..tudsz róla?

- Sajnos, igen. De lenyugtattam az embereket, hogy nincs semmi. És veled is ezt teszem.

- Akkor jó. Tudod, hogy nem szeretem őket. Olyan..

- Buzik. Tudom. - nevettem el magam. - Találkozzunk a Starbucksnál. Elmesélem.

- Rendben. - ezzel letettük a telefont.

Fél óra múlva oda is értem. Bementünk, kikértünk 2 forró csokit, leültünk egy asztalhoz, s mesélésbe kezdtem. Csak úgy pörgött nyelvem. A történet végénél tarthattam, amikor megszólalt a telefonom.

- Bocsi. Igen? - vettem fel a telefont.

- Miért nem írsz vissza Twitteren?

- Harry? - Scarlett értetlenül nézett rám.

- Pontosan. Kérlek, ne tedd le. A tesód adta meg.

- Mit akarsz?

- Találkozni.

- Na, ez az, ami nem fog sikerülni.

- Mért? Kérlek. Akkor elmegyek hozzátok.

- Jaj, ne. Jó, legyen. De utolsó!

- Oké, akkor 1 óra múlva a London Eye-nál?

- Ott leszek. - s letettem a telefont.

Tovább meséltem Scar-nak a történetet, de nem sokat fűzött hozzá, csak a szokásosat: 'Mondtam, hogy buzik. 'Ezen azért egy jót nevettem.

- Na, de mennem kell.

- Rohanj! - hülyéskedett.

- Hülye. Amúgy akartam is kérdezni, hol lesz most a szilveszteri buli? Eric-nél vagy Logan-nél?

- Egyiknél se. Martin-nál lesz.

- Oké. Majd felhívom később. Ja, és még egy kérdés.

- Jó, de majd csak 8 után hívd.

- Rendben. Te tudod, hogy hívják az új lányt, aki januárban csatlakozik hozzánk?

- Nem..mintha valami Rosie, vagy Kate vagy nem tudom.

- Na mindegy. Akkor majd dumálunk!

- Oké. Hello.

- Hello. - s kivágódtam az ajtón. A fejemre húztam a kapucnit, és a London Eye-hoz sétáltam. A hó finoman simogatta a bőröm, ahogy a hideg is. Ahogy mentem, visszaemlékeztem a hó csatánkra Harry-vel. Hát igen..egyszer minden elmúlik. Minden jó.

Mire odaértem Harry már ott fagyoskodott.

- Na, végre! - jött felém.

- Legyünk túl rajta gyorsan.

- Beülünk? - mutatott a kapszulára a London Eye-on.

- De hát nem működik.

- De nekünk fog. - kacsintott. Megfogta a csuklómat, de gyorsan el is vette. Rám nézett, de én csak legyintettem egyet. Újból megragadta a kezemet, és a kapszulához vezetett. Beszálltunk, s a nagy kerék elindult.

- Grace..

- Van 20-30 perced, remélem elég lesz.

- Mért utálsz ennyire?

- Utálni? Kibeszélt itt..

- Grace! - kiabált rám. - Egyik pillanatban tök jól szórakozunk, majd egyszer csak minden rosszra fordul.

- Van ez így. Az én életembe elég sokszor. Lehet a te csodás, mesés életedben nem így van, de nálam igen.

- Mért vagy ennyire ellenem?

- Mit is akarsz tőlem? Úgy isten igazából.

- Megismerni.

- Hah. Jó vicc.

- Tényleg. - egy ideig csak néztük egymást.

- Bocsi, de nem tudok mit mondani.

- Te nem akarsz..megismerni? – dadogott.

- Nem tudom, Harry. - erre megállt a kerék. - Mi történt? - pánikoltam.

- Megállt. - jött közelebb, mint aki csábításra készül.

- Na, nem mondod, okoska. – s a kerék újból elindult.

- Grace, kérlek, adj egy esélyt.

- És honnan tudjam biztosra, hogy nem leszek egy a sok közül?

- Csak úgy, ha bízol bennem.

- Na, ez az, ami nincs és nem is lesz, sajnálom. Harry, még csak 1 hete tudom, hogy vagy. Vagyis eddig is tudtam, de 1 hete találkoztunk először. Most meg arra kérsz, hogy bízzak meg benned..Ez nekem nem megy ilyen könnyen. - elindult a kerék.

- Igazad van. Sajnálom.

- Ha szeretnéd a bizalmamat, akkor küzdj meg érte. - mosolyogtam.

- Szép a mosolyod.

- Köszönöm, de hallottad, amit mondtam?

- Igen. Te akartad.. - kacsintott, felállt, s odament az ablakhoz. Én is felálltam, s csatlakoztam hozzá.

- Félnem kéne? - fordultam felé.

- Nem mondtam ilyet.

- Mindig ilyen titokzatos vagy?

- Ezt inkább én mondhatnám. - utalt ezzel a csuklómra.

- Ehhez is bizalom kell.

- Anélkül is sejtem.

- Az lehet, de nem tudod, mi van mögötte. Elméleteket gyártani könnyű. - s megérkeztünk. Kiszálltunk, és az óriás kerék is megállt.

- Mikor látlak újra?

- A-a. Mi lesz a küzdéssel, Styles?

- Ja. Oké. Akkor majd látjuk egymást. - kacsintott. - Ne vigyelek el? Hideg van.

- Azt megköszönném.

20 percet zenét hallgatva és nevetve töltöttük.

Nem tudom, mikor leszek olyan állapotban, hogy meg tudjak benne bízni, de majd meglátjuk. Először is rajta áll, hogy mit csinál/mond.

3 éve alig voltam el. Szinte mindennap, minden este otthon ültem a laptopom felett, s ittam a teát meg a forró csokit, és anyu főztjét ettem. Mintha minden a feje tetejére állt volna. Soha nem gondoltam volna, hogy azok után, ami történt velem bárkit is érdekelni fogok. Bár még ő se tudja az igazságot.

Harry az évből maradt 2 napban mindig keresett. Vagy telefonon, vagy interneten. Egyszer el is jött, hogy még egy hó csatát rendezzünk. Ilyenkor megint gyereknek éreztem magam, ami különösen jó volt.

2 nap múlva elkövetkezett a szilveszter. Lehet nem kellett volna.

31.e volt, és a szilveszteri bulira készültünk Scar-ral. Harry szinte mindennap felhívott, s vagy 20 percet beszélgettünk. Plusz egyszer el is jött, és ismét rendeztünk egy hó csatát.

8-kor indultunk el tőlünk. Kb. 20 perc alatt oda is értünk Martinhoz. A zene már bömbölt. Harry pont ekkor írt sms-t.

'Remélem, tudod, hogy éjfélkor lesz egy hívás, amit fel kell venned;) x'

Ezen elmosolyodtam. 'Majd meglátjuk, hogy felveszem-e. ;)'

Bementünk a házba, s már mindenki benne volt a táncolásba meg az ivászatba is. Szerencsére még nem kellett hajat fogni a WC-nél. Beljebb mentünk, s Eric felé vettük az irányt, aki éppenséggel a bárpultot támasztotta.

- Sziasztok, lányok! – ölelt meg mindkettőnket.

- Szia. Már ittál?

- Még szép, de nem eleget. Grace, tartozol valamivel, ugye tudod?

- Sajnos tudom, de éjfélkor más programom van.

- Jaj, a Harry herceg.. - sóhajtott.

- Vicces vagy.

- Hogy tudsz egy popsztárba megbízni?

- Nem tudok.

- Akkor?

- Épp azon fáradozik, hogy elnyerje a bizalmamat.

- Tudod te hány nővel lehet most?

- Az ő baja. Ő akar annyira „megismerni”. Ha nőzni akar, akkor csinálja azt. Nem fogok zokogni, ha lemond rólam. Azt se tudom mit lát bennem.

- Hát nem vagy egy rondaság, édesem. - csatlakozott Scar is a beszélgetéshez.

- Inkább menjünk táncolni.

- Rendben.

Elindultunk a táncparkett felé. Útközben sok mindenkivel lepacsiztunk, lepusziszkodtunk.

Kezdtük érezni a ritmust, amikor kaptam egy SMS-t. A képernyőre tapadtam. Egy képet kaptam, amin Harry volt egy lánnyal miközben smárolnak. Nem mondom, hogy nem fájt, de nem tudott különösképpen érdekelni. Visszatettem a telefonom a zsebembe, s táncoltam tovább.

11 óra volt, amikor leültünk, hogy megpihenjünk. Scarlett-ben már volt épp elég pia, így ő nem ivott már sokat, vagyis nem engedtem.

Odajött hozzánk Eric is.

- Na, lányok, isztok velem egyet?

- A-a. - tiltakoztam.

- Persze! - ujjongott Scar. Tipikus..

- Na, Grace kérlek! Csak egyet! Attól nem lesz semmi bajod.

- Rendben, de csak egyet. - 5 perc múlva meg is jelent 3 tequilával. Gyorsan le is húztuk.

*Pár perccel később*

- Jaj, emlékeztek, amikor Eric.. - kezdtem el valamit, de nem tudtam befejezni, mert annyira kellett nevetnem.

- A tavaszi szünetes? - nevetett velem Scar.

- Igen, igen. Az hatalmas volt.

- Na, de gyerekek..nem szabad rajtam röhögni. - átkarolt, én meg behelyezkedtem az ölébe.

Mind a hárman nagyon jól éreztük magunkat, majd eszembe jutott a kép, amit kaptam.

- Fú, tudjátok milyen ideges lettem az előbb..

- Na, mi történt? - elővettem a telefonom, s megmutattam a képet.

- Mondtam, hogy buzik. Nem kéne ilyen emberekkel foglalkoznod. - mondta Scar a szokásos szövegét.

- Harry herceg elcseszte a lehetőségét.. - viccelt Eric.

- Tudod mit? Megkapod azt, amit ígértem.

- Mit is? - kérdezte Scarlett.

- Azt beszéltük, hogy ha Szilveszterkor nem lesz senkink, akkor ő lesz az, akit megcsókolok éjfélkor.

- Na, akkor mentem. Ezt az élményt kihagynám - távozott el Scar.

- Igyunk! - mondtam.

- De..

- Nincs, de. Hozz valami ütőset.

Elég jó hangulatba voltunk már, amikor elkezdtek visszaszámolni.

- 3.. - kezdett közeledni Eric.

- 2.. - folytattam.

- 1.. - mondtuk együtt, s megcsókoltuk egymást.

Éreztem, ahogy rezeg a telefon a zsebembe.

*Harry szemszöge*

Már nagyon vártam az éjfélt. Már csak azért is, hogy halljam Grace hangját. Olyan különleges ez az érzés itt legbelül. Nem tudom leírni. Teljesen megbabonáz. 1 hete találkoztunk, és azt érzem, hogy ebből még lehet valami előbb utóbb. De a legjobb benne, hogy harcolnom kell érte. Ez egy jó erőpróba lesz.

Ahogy számoltak vissza, már kerestem elő a telefonkönyvemből Grace számát. Amikor 1-et kiáltott mindenki, megnyomtam a hívás gombot, de nem volt válasz.

Szomorúan kinyomtam, s Louisékhoz vettem az irányt.

- Na, beszéltetek? - kérdezte Lou.

- Nem. Nem vette fel. - lehajtottam a fejem.

- Tán ezért.. - mutatta a telefonját Liam.

Egy kép volt, amin egy csaj smárol velem, vagyis azt hinnéd, hogy én, de az nem én voltam.

- El kell mennem. - mondtam, s rohantam a kijárathoz. Szóltam Paulnak, hogy vigyen el. Ja, de hova kell mennem? Gyorsan tárcsáztam Grace anyukáját. Nagyon kedves volt, s hál' istennek megadta a címet. Bevágódtam a kocsiba, és már úton is voltunk.

30 perc alatt a városon átjutva egyenesen a házhoz érkeztünk. Kicsaptam az ajtót. Bekopogtam a bejárati ajtón, de nem nyitotta ki senki. Egy ideig csak dörömböltem, majd egy srác nyitotta ki az ajtót.

- Grace itt van?

- Igen. Ott táncol. – mutatott az asztalon táncoló lányra.

Befutottam a ház nappalijába, de mire odaértem Grace elájult. Az asztalhoz rohantam.

- Grace! – kiabáltam, de nem jött válasz.