8.rész

Futottam, ahogy tudtam. Haza kellett menjek, hogy megnézzek valamit. Hazaérve lerúgtam a cipőmet, felszaladtam az emeletre, és egyenesen a 'rejtett' fiókomhoz léptem. Nagy lendülettel kihúztam, s kutakodni kezdtem benne. A kezembe akadt az, amit kerestem. Az újságcikk. Elolvastam. Pont ugyanaz volt benne, amit Harry-nél találtam. Felmentem netre. Vagy 500 helyen megnéztem, de mindenhol ugyanazt írták. Valahol névvel, valahol név nélkül. Mindegy is volt. Egyszerűen nem akartam elhinni. Harry tudta. Daniel mondta, mi? Majd el is hiszem.

Éreztem már ennél fájdalmasabban is, de ez mégis más volt. Valahogy eltért az előzőektől. A szobám közepén álltam, kezemben a cikk-kel. Nem tudtam mit gondolni. Ismét becsaptak. Hányszor kell ezt még átélnem? Eldobtam a kitépett papírdarabot, a fiókhoz nyúltam, kivettem a jól bevált „játékszeremet”, s elkezdtem. Nem akartam messzire menni, csak épp hogy pár karcolást szerettem volna. De egyszer csak Harry rontott be a szobámba.

- Grace! - meglátott. - Mit csinálsz? Add csak ide. - hirtelen kivette a kezemből az eszközt.

- Add vissza.

- Nem adom. - ismét üvöltöztünk egymással.

- Mostantól csak kiabálni fogsz velem?

- Minek csináltad? Miért? - hangját lehalkította, aggódó arccal nézett felém.

- Mert. Nem mindegy?

- Nem.

- Miért nem? Tán a testvérem miatt vagy velem?

- Mi van? - úgy tűnt, mint aki semmit se ért.

- Adam miatt. Te ölted meg! - kiáltottam rá. Lefagyott. Majd a szüleimet és Danielt véltem felfedezni az ajtómban.

- Miről beszélsz, Claire? - nézett felém Daniel.

- Ott voltál a baleset éjszakáján. - egyre közelebb mentem hozzá. - Te ültél az egyik kocsiba. - pár centi választott el. - Te voltál. - lehajtotta a fejét.

- Grace, hagyd abba. - szólt rám bátyám.

- Nem én voltam Grace. Ha te ezt hiszed, az elég nagy baj.

- Mi van? - anya szeme Harry és én köztem ingadozott.

- 3 éve autóbalesetem volt. Pont azon a napon, amikor összeraktak minket, mint egy banda. Egyik helyszínről mentem át a másikra, amikor a baleset történt. Azt gondolod, hogy az újságok azért nem írták bele a gázoló nevét, mert én voltam, és lefizettük őket, de nem így van. Az okozta a balesetet, aki könnyebb sérülésekkel került kórházba. - nem tudtam megszólalni. Csak folytak belőle a szavak.

- Sajnálom.

- Én sajnálom. Tudom, azt hitted, hogy én voltam az okozó, és ezért kerültem össze veled, de nem így van. Nemrég tudtam meg én is, hogy a te bátyád volt az egyik, aki meghalt. - szégyelltem magam. A családom kivonult Harry kérésére. - Mi ez? Miért csináltad, Grace? - leültetett az ágyra. Aggódó arcát ismét elővette.

- Nem tudom.

- Grace, kérlek mondd el. Bízhatsz bennem.

- N-nem. Sajnálom, de nem megy. Össze kell ehhez szednem a bátorságom, hogy erről tudjak beszélni.

- Ha készen állsz, kérlek szólj. - felállt, és az ajtó felé vette az irányt.

- H-Harry. - dadogtam nevét. Visszafordult, tekintetét az enyémbe mélyesztette. Zöld szemei elszürkültek. - Ugye..nem fogsz elhagyni? Még ha meg is tudod, sőt, most, hogy láttad. - visszalépdelt, letérdelt elém, szemeit vizslattam, ahogy ő figyelte csuklómat.

- Soha. - morogta halkan. - Soha, nem hagynálak cserben. Segítek mindenben. - Soha. Ez az egy szó teljesen őszintén hangzott. Ez egy kis löketett adott.

Február 1. Elérkezett Harry szülinapja. Scarlett-tel nálunk készültünk az estére. Scarlett kevésbé örült. Persze, rögtön rájött a megoldásra, hogy jobban örüljön.

- Legalább lesz pia, és berúghatunk. Berúghatok. - javította ki magát, de én csak nevettem rajta. Legalább nem fog fanyar képet vágni hozzá.

- Nem tudom, mit vegyek fel. - nyávogtam Scarlett-nek.

- Aj, na, gyere. Majd én kiválasztom.

- De nem vagyok hajlandó egybe ruhát felvenni! Sőt magas sarkút se.

- Grace, kérlek. Csak most az egyszer.

- Jó, de csak a magas sarkúba egyezek bele.

- Hurrá!

Este 6 körül eljött értünk Harry, bemutattam egymásnak őket, persze, nagyjából már ismerték egymást, majd Harry háza felé vettük az irányt.

Odaérve még nem volt ott senki, csak a 4 fiú, plusz a barátnőjük, meg mi. Tudtam, hogy kínos lesz ez a buli, de hogy ennyire. Be kell mutatkozni. Biztos meséltek már rólam a fiúk. Nem hiszem, hogy sok szépet. Scarlett ezt kihagyta, és a piák felé vette az irányt.

- Szia. Engem Danielle-nek hívnak. - meglepett közvetlenségével.

- Engem meg Eleanornak. - ő egy kicsit félénkebb típus volt, akárcsak én, de még mindig egy kicsit magabiztosabb, mint én.

- Grace. De szerintem már mindent tudtok rólam.

- Örülünk, hogy megismerhetünk. Kérsz valamit inni? - nem úgy tűnnek, mintha tudnák milyen vagyok, de sebaj.

- Köszi, nem iszom. Vagyis csak keveset. Inkább a fürdőt szeretném megkeresni.

- Megmutatjuk. - jaj, mindig is utáltam, ha a lányok ''együtt'' mennek az illemhelyiségre, de legyen. A barna, göndör hajú lány, Danielle, megfogta a kezem, és magával húzott. - Ez az.

- Köszönöm.

- Ha valami kell, szólj csak. - olyan furcsák voltak.

Bezártam az ajtót. A mosdókagyló felé dőltem. Mély levegőket kellett vegyek. Jó lesz az este. - mondogattam magamnak. Megmostam az arcom, hogy felfrissüljek, még utoljára bele néztem a tükörbe, nagy levegőt vettem, majd kiléptem az ajtón. A fürdővel szembe volt egy szoba. Harry szobája lehet. Résnyire volt nyitva, ezért csak megnyomtam, és teljesen kinyílt. Körbe nézve elcsodálkoztam. Mondjuk, mit is vártam. Egy popsztár. Végig néztem a képeket, amik ki voltak rakva a falra, asztalra. Leültem az ágy szélére, s hirtelen egy hang zavarta meg gondolkodásomat.

- Khmm.. - imitálta a köhögést valaki. Felnéztem, megláttam göndör fürtjeit, és elmosolyodtam, ahogy ő is. - Látom megtaláltad a szobámat.

- Nagyon szép. - felém sétált, majd leült mellém az ágyra. Kissé kényelmetlenül kezdtem érezni magam. Mindig zavarba jövök, ha Harry a közelemben van. Miért? Miért? Nekem barátom van, akibe szerelmes vagyok! Felálltam, az ajtóhoz indultam, de Harry gyorsabb volt. Becsukta az ajtót a testével. Letette a mellette levő asztalra a poharát, csak, hogy kezét szabaddá tegye. Ismét meg volt a ceruza szélességű távolság. Mindkét kezét a derekamra tette, majd egyre csak lejjebb ment a keze. A szívem megőrült. Egyre hevesebben vert, hogyha lehet még hevesebben verni. Majdnem kiugrott a helyéről. A levegőket egyre hosszabban, és mélyebben vettem. A csípőmnél járt. Tudtam, hogy próbára akar tenni engem. Hogy meddig mehet el, hogy meddig engedem neki.

- Harry.. - halkan akartam felszólni, de inkább hallatszott nyögésnek. Ránéztem az arcára, s megláttam azt a kaján mosolyát.

- Pont a legjobb résznél? - halkan kuncogott.

- B-barátom van. - dadogtam, hisz a levegőket is szakaszosan tudtam venni, amiért még mindig Harry közelébe voltam, s a hatalmas kezei még mindig a csípőm és az intim területem között voltak. Amint kimondtam ezt a 2 szót, szorítása gyengébb lett, arcára kiült a fájdalom, a megbántás. Lentről hangokat hallottunk. A fiúk kiabáltak fel, hogy megjöttek a vendégek. Harry elengedett, felvette a poharát, majd rezzenéstelen arccal kiment az ajtón, otthagyva engem egyedül a szobájában.

Kicsit később én is csatlakoztam a lentiekhez. Scarlett valahol a nappali közepén táncolt, nem volt kedvem megzavarni.

Megláttam Harryt, amint valakikkel beszélget. Feltételeztem, hogy a barátai.

Hirtelen a vállára tette valaki a kezét. Oldalra fordultam, és Nick arca jött velem szembe.

- Szervusz Grace!

- Szia, Nick. - leszedtem a kezét magamról.

- Mi az? Öri-hari van Harry-vel? - nem is figyeltem rá. Egész végig Harryt vizslattam. Rám nézett, majd el. Nem mosolygott, nem kacsintott, nem kacérkodott. Semmit nem csinált. Úgy nézett rám, mintha egy senki lennék. - Grace!

- Mi? Mi? Bocsi, nem figyeltem.

- Vettem észre. Mért nem mész oda Harry-hez?

- Minek? Nem szívesen lát itt, ahogy észrevettem.

- Ne butáskodj. - átkarolt. - Gyere. - s feléjük kezdett húzni.

- Nick, mit csiná.. - nem tudtam befejezni a mondatot, mert megérkeztünk Harryékhez.

- Sziasztok, srácok. - köszöntötte őket Grimmy.

- Ki ez a lány az oldaladon, Nick?

- Tudod, gondoltam beújítok. - nevettek. - Na, jó, nem ám. Ő Ha..

- Ő Grace, Nick unokatestvére. - szakította félbe Harry. Mi a fenét csinálsz, Styles? Nick és én Harryre néztünk furcsa fejeket vágva. Nem értettük mi folyik itt.

*Harry szemszöge*

Nem bírtam. Megölt belül a tudat, hogy Grace nem lehet az enyém, vagyis még biztos nem. Mikor megjelent haverom oldalán, nem tudtam mit gondoljak, vagy éppen mit csináljak. Tudtam, hogy kínos lenne az, ha úgy mutatnám be, hogy:

- Ő itt..az..én.. – Mim is igazából?

Úgy gondoltam ez a megoldás jobb, s tán Grace is észreveszi, hogy mennyire rosszul esett az a két szó. Tudja, hogy érzek, de neki még jobban a földbe kellett tipornia.

Grimmy megfogta az ingemet, és arrébb húzott.

- Mi a fene..? Jól vagy, haver?

- Igen, köszönöm kérdésed.

- Ne udvariaskodj nekem itt. Mi volt az az előbbi?

- Nem tudom. Kicsúszott a számon.

- Ember, nem el kéne üldöznöd magad mellől Grace-t, hanem még közelebb hozni.

- Hidd el elég sokszor megtörtént, de mindig az lett a vége, hogy 'barátja van'. Nyugi, van egy tervem. - majd visszasétáltam a többiekhez.

*Grace szemszöge*

Nick unokatestvére? Most komolyan? Viccesnek találtam a helyzetet, de mégse nevettem rajta. Valahogy nem tudtam. Legbelül éreztem, hogy valami összetörik. Nem tudtam mi, vagy legalábbis nem akartam beismerni még magamnak se, de legbelül üvöltöttem a fájdalomtól.

- Bocsánat, srácok. - ki kellett menjek a levegőre. Nem bírtam a zsúfoltságot.

Ahogy kiléptem az ajtón megcsapott a friss levegő. Nagyokat szívtam bele, hogy feltöltődjek. Fáztam, majd megfagytam, de legbelül égtem. Égtem a vágytól, a kíváncsiságtól, és a szerelemtől. Hogy kiétől? Egyelőre még én se tudtam..

Kis idő elteltével valaki egy kabátot terített rám. 100 %-ig biztos voltam benne, hogy Harry az. Megbocsájtott. Mosollyal az arcomon fordultam meg, de hirtelen lefagyott a mosoly. Nem a szomorúságtól, hanem a meglepődöttségtől.

- Zayn? - bólintott, majd elmosolyodott, amire nekem is el kellett. - Bocsi, csak meglepődtem.

- Harryre számítottál? - egy padra mutatott, hogy üljünk le.

- Valami olyasmi. - ezen felnevetett.

- Egy darabig nem számíthatsz rá.

- Tudom. Megbántottam. De mindegy is. Mit szeretnél?

- Beszélgetni. Azt mondtad, szabadon foghatlak.

- Ja, igen, persze. Hallgatlak. - csak úgy dőlt belőle a szó. Elmesélte majdnem az egész történetét. Jó érzés volt, hogy ennyire megbízik bennem, de például mondott olyan dolgokat, amiket egyértelmű, hogy a srácoknak nem mond el, még ha mindent meg is osztanak. Beszélt a bandáról, a fiúkról, a barátnőjéről, s arról, hogy nem rég szakítottak, meg úgy általánosságba mindenről. 2 órát biztos eltöltöttünk azon a padon. Jó volt valakivel beszélgetni, még ha az az illető fiú volt, s ahogy tudjuk, a fiúk nem nagyon szeretnek beszélgetni a problémájukról.

A beszélgetésünk után visszatértünk a buliba. Zayn elment táncolni, meg inni, én meg Harry keresésére indultam, de helyette Danielle-re és Eleanor-ra találtam.

- Szia Grace. - mosolyogtak rám. Mi a fene van itt?

- Na, jó, mi folyik itt, lányok? - megfogták a kezemet, s a fürdőszobába húztak. - Lányok, olyan furcsák vagytok nekem.

- Tudjuk.

- Mármint mit is? - értetlenkedtem.

- Harry mondta, hogy 'legyünk tapintatosak'. - szólt közbe a hosszú, barna hajú lány, Eleanor.

- Jaj. - felnevettem. - Nyugi, lányok. Semmi bajom. Ezt felejtsétek el. Így elég furcsák vagytok. - erre már ők is felnevettek. - Tudom, hogy félénknek, törékenynek állított be, ami végülis igaz, de azért elég nagylány vagyok.

- Bocsáss meg.

- Ne butáskodjatok. Kezdjük újra. - újra bemutatkoztunk egymásnak, mintha most találkoztunk volna először. Ezután kimentünk a többiekhez és végre bulizni kezdtünk.

*Eközben Scarlett*

Már épp elég pia volt benne. Legalább neki jó volt a buli. Ő jól érezte magát.

Két táncolás között elment a bárhoz, hogy még többet igyon.

- Egy tequilát kérnék! - intett a pultosnak.

- Parancsoljon. - lerakta a kis poharat Scarlett elé, ő meg egyből lehúzta.

- Ajha. - szólalt meg valaki mellette. Ránézett. - Zayn vagyok. - odanyújtotta a kezét, és Scar el is fogadta.

- Scarlett. - üvöltötte, hiszen a zenétől nehezen lehetett beszélgetni.

- Örültem.

- Szint úgy. Várj, te vagy Harry egyik barátja?

- Igen. Akkor te Grace-szel vagy?

- Pontosan. Jössz táncolni?

- Á. Nem megy az nekem.

- Na. Megtanítalak. - Zayn felnevetett, majd Scarlett is.

- Na, arra kíváncsi leszek. - Scar megfogta Zayn csuklóját, és a táncparkettre vezette.

Az elején egész jól ment. Sokat nevettek, hülyültek, majd egyre durvább, szenvedélyesebb lett a helyzet. Scarlett neki simult Zaynnek, úgyhogy Scar háta Zayn mellkasához ért. Elég sokáig így táncoltak, majd Zayn megfordította, és lesmárolta.

*Scarlett szemszöge*

Megfogtam Zayn ingjét, s magammal húztam egy sarokba. Vad smárolásba kezdtünk bele. 

Grace ruhája: 

Scarlett ruhája: