10.rész

 ~ Just look into her eyes.

~ I look into her eyes every second. I can't even look anywhere else. 

~ Really? Then can U see the pain in those eyes? If no, U don't even know her. U can always read from those eyes. Believe me. Always. They will tell U a lot U should know about her. *

*Másnap reggel*

Ismét a kórházban. Ismét megtörtént.

- Örülök, hogy felkelt Ms. Mack.

- Jó reggel doktor úr!

- Örülök, ha láthatom, de nem ilyen körülmények között, ugye tudja?

- Sajnos, igen. Lassan megejthetnénk egy kávézást is, nem gondolja? - viccelődtem.

- Tudja, hogy nem vicces. - az ágyam mellé húzott egy széket, s leült. - Szeretnék előbb magával beszélni.

- Hallgatom.

- Ms. Mack, ennek súlyos következményei lehetnek.

- Ennél súlyosabb?

- Igen. Ugye maga se akarja ezt?

- Nem. - lehajtottam a fejem, s az orrom alá mormoltam.

- Ígérje meg, hogy ilyen soha többé nem lesz.

- Igenis, de tudja, hogy egy párszor már megígértem.

- Igen, sajnos..Amúgy jár maga Mrs. Hanson-hoz? – Mrs. Hanson a pszichológusom.

- Igen. Bár mostanában hanyagoltam. Elég sokszor.

- Grace, ezt neked is csak akarni kell. A gyógyuláshoz te is kellesz. - bólintottam. - Akkor behívom a szüleit, meg a barátait.

- Megtenne valamit nekem?

- Persze.

- Eric Gould?

- Igen, én vagyok az.

- Grace hívatja magát.

- És mi? - nézett össze Court meg Rob.

- Grace azt szeretné, ha először Eric menne be hozzá. - bólintottak, s Eric elindult a kórterem felé.

- Grace? - kukucskált be egy fej az ajtón.

- Eric! Gyere be. - közelebb jött, s láttam a szemein, hogy sírt. - Mi a baj?

- Szerinted? - kifakadt, amit meg is értettem.

- Sajnálom. Gyere, ülj le. – ütögettem meg az ágyam szélét.

- Grace, ez..ez..nekem túl sok. Mit tegyek, hogy ezt megváltoztassam? Mit? Mondd meg. Hadd segítsek. - megfogtam a kezét, s lehajtottam a fejem, ahogyan ő. Majd újra fel. A két ujjammal felemeltem a fejét, s egymás szemébe néztünk.

- Eric, sajnálom. Ez nem a te hibád, remélem, tudod. De...azt hiszem, most kell..

- Grace! Úristen! Mi történt? - rontott be Harry a kórterembe, amit nagyon nem értettem.

- Harry, te mit keresel itt? - Eric és én is csak ültünk meglepődve.

- Scarlett hívott. Vagyis beszélt Zaynnel, és..

- Scarlett..

- Mi történt? - aggódott.

- Harry magunkra hagynál? Mindjárt beszélhetünk. – és kihátrált.

- Rendben. - visszafordultan Erichez, és folytattam a mondanivalómat.

- Szóval.. szerintem itt kéne befejeznünk. Nemhogy félre érts. Szeretlek, s mindig is szerettelek, de nem akarok neked több szenvedést okozni. - a szavamba akart vágni, de nem hagytam. - Tudom, azt mondtad elbírsz velem, de lássuk be nem vagyok egy könnyű eset. - ezen kissé elnevettem magam. Hiszen hány ilyen szerencsétlen és egyben szerencsés lány van a világon? Remek család, persze, csonka, egy legjobb barát, egy helyes, kedves pasi, de mégis eltaszítom őket magam mellől. Miért van ez?

- Azt hiszem...egyetértek. Grace..

- Ne, kérlek, ne magyarázkodj. Tudom. - mindketten halványan elmosolyodtunk. - Behívnád nekem Scarlett-et? Mondd meg Harrynek, hogy várjon.

- Rendben.

- Halihó!

- Scar! Bújj be!

- Jaj, drága! Már megint mit csináltál.. - láttam az arcán az aggodalmat.

- Hallgatlak.

- Mi?

- Tudom, hogy fejmosást akarsz adni. Halljuk.

- Mi? Dehogyis.. - ránéztem, s elfordítottam a fejem. - Na, jó. De nem fejmosás lesz. Grace, miért csinálod ezt, drágám? Nincs semmi értelme. Szeretlek, és mindig is melletted leszek, tudod te is, de az ilyenekkel csak magadnak ártasz. Ez nem a helyes megoldás.

- Ennyi? Azt hittem órákig fogsz zengeni. - nevettem. - Scarlett, tudom, hogy elcsesztem az életem. Vagyis abból csak 3 évet, de az is bőven elég. A sok csalódás, becsapások nem tesznek jót nekem. - majdnem sírtam már.

- De akik szeretnek, azok itt vannak melletted. Tudják az igazságot, s a többiek le vannak tojva. Milyen csalódás? Becsapás? Harry?

- Miért is vagy a barátnőm? Ja, mindig kitalálod a gondolataimat.

- Szóval ő.. de Grace ő nem egy ok. És Adam se egy ok. Meghalt, ő azt szeretné ha tovább lépnél és boldog lennél, nem azt, hogy egy kórházi ágyba feküdj hetente. - nagyot sóhajtottam.

- Igazad van.

- Na, gyere ide te! - közelebb húzott magához, és megölelt. Igen, azt hiszem erre volt szükségem. Egy erőteljes, biztató ölelésre. Jókor jött, hisz úgy éreztem itt az ideje beavatni Harry-t is.

- Grace.. - szólalt meg lágy hangján.

- Szia. - mosolyogtam rá. - Miért is vagy itt? - néztem rá morcosan.

- Scarlett hívott. Azt mondta, hogy csak én..

- Hogy csak te tudsz segíteni? - felnevettem. - Idióta lány.

- Akkor nem?

- Csak én tudok magamon segíteni.

- De..

- De mégis mi a bajom?

- Gondolatolvasó lettél? - ekkor már ő is elnevette magát.

- Jó lenne, de nem.

- Jó lenne? Hidd el nem akarod tudni mi van az emberek fejében.

- És azt se akarjam tudni, hogy a te fejedben most mi van?

- Szerintem tudod..

- Igaz. - kis szünet állt be köztünk, majd megtörtem a csendet. - Holnap hazamehetek. Beszélgethetnénk.

- Öhm..

- Mész vissza?

- Nem. Maradok. Holnapig még maradok. - ez megmosolyogtatott.

- De ne miattam ne legyen megtartva egy koncert. Nem akarom, hogy gyűlöljenek. Még ők is. - de ezt halkan tettem hozzá.

- Ma úgysincs.

- Tuti?

- Tuti.

Nagyon rosszul viseltem a kórházban töltött 2 napot. Mindig megvisel. De most az érzés erősebb volt, hiszen tudtam, hogy Harry-vel komoly beszélgetésem lesz.

Hajnali 4, és nem tudok aludni. Harry szétterülve aludt a kis kanapén. Majdnem lecsúszott a fotelből, a fürtjei meg össze-visszaálltak. Ez a látvány megmosolyogtatott. Miért félek ennyire Harry véleményétől? Fontosnak fontos, de nem akarom, hogy elmenjen, mikor megtudja. Bár biztos összerakosgatta a kockákat, de ha elmondom, akkor minden a helyére kerül.

Elképesztő, hogy pár hónap alatt, hogy meg lehet ismerni egy ember, és, hogy a szívünkhöz nőhet. Harry olyan, mint egy aranyos mackó, egy törődő barát. Egy igazán törődő barát. Tudtam, hogy érez irántam, de én egyszerűen képtelen voltam viszonozni az érzéseit.

*

- Igazán nem kellett volna a karjaidban felhozni. - lerakott az ágyamra, majd leült mellém.

- De igenis kellett. - jelentette ki határozottan. - Miről akartál beszélni? - azonnal lefagyott a mosoly az arcomról. Felkeltem az ágyról, s az ablakomhoz sétáltam. Háttal álltam neki. Hallottam, ahogy felugrik ő is az ágyról, és felém tart. De félúton megállt. Lecövekelt.

- 3 éve kezdődött. Nem szeretek vissza nézni, de elég sokszor emlékeztet rá valami. - nem tudtam folytatni. - 16 évig tökéletes életem volt. Mindenem megvolt. Család, barátok, jó jegyek, izgalmas élet. De..ez egy pillanat alatt eltűnt. Mintha nem is létezett volna. - hallottam, ahogy kicsit közelebb jön. Mire nem jó a nyikorgó padló.. - Egy pillanat is elég volt ahhoz, hogy az életem darabokra hulljon. A baleset.. - előbukkant pár könnycsepp, de próbáltam tartóztatni magam. - nagyon megviselt. Azt hittem, hogy velem vagy a családommal semmi nem történhet, hisz minden tökéletes volt. - ismét közelebb jött. - Rosszul viseltem. Rosszul reagáltam erre az egészre. Mindig azt kérdezgettem magamtól, hogy miért nem én haltam meg helyette. De erre sose kaptam választ.

- Ne is mondj ilyeneket. - mintha meg se hallottam volna, folytattam tovább.

- Nem bírtam elviselni a fájdalmat. Nagyon sokáig depressziós voltam, sőt mostanában ismét előjött. Elég sokszor, sajnos. - tudtam mire gondol. - Sokszor belegondoltam, hogy végzek magammal, igen, de mindig eszembe jutott anya, apa és Daniel. - annyira közel jött, hogy már éreztem a leheletét a nyakamon. - E miatt a hülyeségem miatt vesztettem el, taszítottam el magamtól több embert is.

- Ezért nem akartad elmondani.. - nem mondtam semmit csak bólintottam. - Engem nem fogsz elveszíteni. - összekulcsolta ujjainkat, és mindketten az ablakon néztünk ki. Ekkor megtörtem, és sírni kezdtem. Zokogtam. Nem bírtam tovább tettetni, hogy minden oké. Hogy fapofával végig tudom ezt mondani. - Shh... Itt vagyok.

*

- És mi van Taylorral? - éreztem, ahogy megfagy benne minden.

- Semmi. Mondjuk azt hittem ordibálni fogsz velem, amikor berontottam a kórterembe.

- Scarlett mindent elmondott. Sikerült megnyugtatnia, mielőtt odaértél volna.

- Akkor majd megköszönöm neki.

- Helyes. - kis szünet keletkezett majd kezdtem érezni, hogy Harry mocorog. Megfogta a kezem, s a csuklóm maga felé irányította.

- A baleset miatt vannak?

- Igen.

- Sajnálom. És a mostaniak is..? Még mindig depressziós leszel miatta?

- Néha, de most már nem miatta..

- Akkor.. - nem kellett semmit mondanom. Magára mutatott, s bólintottam. - Úristen! Miattam? Én csináltam ezt veled?

- Harry, nyugi. Nem, nem miattad.

- De miattam.. - lehajtottam a fejét, de én felemeltem az állánál fogva.

- Csak azért mert fontos vagy nekem. Nem akartalak elveszteni.

- Hülye vagyok, hogy nem vettem észre. - a lábára helyeztem a kezem.

- Nem vagy az. - halványan mosolyogtam.

- És mi van Scarlett-tel?

- Ő az egyetlen barátnőm, aki megmaradt. Vannak pár barátaim, de ők nem olyanok..tudod. Eric, Martin, Logan..

- Csupa srác..

- Csak nem féltékeny vagy?

- De. Az vagyok. - vágott szomorú arcot.

- Fölösleges. Eric-kel szakítottunk..

- Miért?

- Neki ez túl meredek. Mialatt te koncerteket adtál sok kisebb ''balesetem'' volt.

- Mi? - dülledtek ki a szemei. 

*

- Csak nézz a szemeibe. 

- Csak a szemébe nézek. Nem is tudok máshova nézni.

- Igazán? Akkor látod a fájdalmat a szemeiben? Ha nem, akkor nem is ismered igazán. A szeméből mindig kitudsz olvasni valamit. Higgy nekem. Mindig. A szemei sokat el fognak neked mondani, amit tudnod kell róla.

 

9.rész

*Grace szemszöge*

Ránéztem az órára és délelőtt 10 órát mutatott. Kinyújtózkodtam, majd kiszálltam az ágyból. Hirtelen meghallottam, ahogy valaki megnyitja a zuhanycsapot. Ki lehet itt? Tudtommal egyedül aludtam.

Este túl későn ért véget a parti, és a lányok megkértek, hogy aludjak itt, ezért is tudtam, hogy jól emlékeztem arra, hogy egyedül aludtam.

A zuhanyt elzárták. Az ajtó nyílik. Visszafutottam az ágyra, s betakaróztam, hisz egy póló meg egy francia bugyi volt csak rajtam.

- Látom felébredtél. - nem tudtam levenni a szemem a látványról. Hangos nevetésével megtörte a csendet. - Tetszik, amit látsz?

- Idióta. - s megdobtam a mellettem levő párnával.

- Ez nem volt szép.

- A tegnapi viselkedésed. Na, az nem volt szép.

- Mért mi volt vele a baj?

- Nem öltöznél inkább fel?

- Miért?

- Az volt a baj, hogy felém se néztél. Nem is beszélgettél velem. Tudtommal te hívtál meg. Öltözz fel és kész.

- Van ez így. - kacsintott.

- Styles!

- Hm?

- Miért is itt fürödtél?

- Mert így volt kedvem. - ezzel kiment az ajtón. Ezután végre én is eljutottam a fürdőszobáig. Beálltam a zuhany alá és a forró vízzel kényeztettem a testem. Egy dolog járt csak a fejemben: Harry. Miért viselkedett így? Tudom, hogy megbántottam, de könyörgöm. Ha nem mondom akkor meg tovább ment volna, amit nem akartam. Nem vagyok az a megcsalós fajta. Jut eszembe, Scarlett hol lehet? Az este folyamán csak 2x láttam.

*Scarlett szemszöge*

Iszonyatos fejfájással keltem fel. Egy ok, amiért utálom a piát. Kinyitva a szemem, meglepődtem. Ez nem az én szobám.

- Jó reggelt!

- Zayn? Mit..? - majd hirtelen elnémultam, és a szám elé tettem a kezem. - Ugye nem..? - kikászálódtam az ágyból, hogy felvegyek valamit.

- Fantasztikus voltál.

- Úristen. Ne. Ne. Ez komoly?

- Nyugi, nem történt semmi.

- Mi van?

- Csak smároltunk, de aztán bealudtál. Így nem volt semmi.

- Ez komoly?

- Igen. - halkan kuncogott magába. Még mindig értetlenül álltam előtte. - Nem akartalak haza küldeni taxival, és Harry felajánlotta, hogy itt aludhatsz. De mivel ezt a szobát én foglaltam le magamnak még, és a többi hely foglalt volt, veled aludtam.

- Áhá.

- Most hova mész?

- El. Haza.

- Ne már. Gyere, reggelizz velünk. - közelebb jött, fölém hajolt, s szinte megremegett a testem.

- Miért is ne? Menjünk. - mindketten felöltöztünk, s lementünk a konyhába.

*Grace szemszöge*

A zuhany után felöltöztem, felszedtem a cuccaim, és lefele lépkedtem a lépcsőn. A táskámat leraktam a nappaliba, ahol szörnyű állapotok uralkodtak. Bementem a konyhába, és Scarlett-et meg Zaynt találtam ott. Na meg persze, Harryt.

- Sziasztok. Scarlett hova tűntél? Egész este nem is láttalak. - majd egy hirtelen mozdulattal leültem a konyhapult melletti székre.

- Bocsi, csak hát eléggé berúgtam. - bólintottam.

- Látom sikerült ruhát találnod. - néztem Harry felé.

- Csak a vendégek miatt húztam fel.

- Idióta. – és egy pimasz vigyor jelent meg az arcán.

*Pár hét után*

Épp az iskolatáskámból vettem ki az angol könyveket, amikor Scar így szólt:

- Szakítottam Martin-nal. - ezzel a mondattal fogadott Scarlett a srácok turné hetének a hétfőjén. Megálltam a pakolásban, s csak magam elé néztem, majd rá Scarlett-re. - Ne nézz így! Megijesztesz.

- Csodálod, hogy így nézek? De miért?

- Nem volt már jó. Kezdett unalmassá válni az egész.

- Sajnálom.

Azon a héten nem sok mindent csináltam. Leginkább az iskolára készültem, de a legtöbb időmet Eric-kel töltöttem, na meg persze, Harry-vel. Eric-ket még mindig nem sikerült kibékítenem Harry-vel, de ahogy sejtem erre nem lesz egyik sem kapható. Soha.

- Miért vagy ennyire ideges? - lépett be az ajtómon Daniel.

- Mindjárt kezdődik a turnéjuk.

- És ez téged miért idegesít fel? Bocsi, de nem látom az összefüggést.

- Nem tudom. - s lehuppantam az ágyamra.

- Hé! Nyugi, semmi baj. - mellém ült, átölelt, s magához húzott.

- Két malom között örlődöm. Nagyon rossz.

- Eric és Harry?

- Igen. De ne is beszéljünk rólam. Mi van veled és a csajokkal?

- Hóhóhó.

- Na, kérlek. Az én szerelmi életemet mindenki tudja. Még annak is akinek nem kéne. - ezt halkan tettem hozzá.

- Nem én 'barátkozom' egy hírességgel. - megdobtam a párnámmal.

- És vissza rám. - majd mindketten nevetésbe törtünk ki.

*Február 22.*

- Mikor látlak újra? - a tincset, ami belehullott az arcomba, óvatosan eltűrte a fülem mögé.

- Ha most mondanék valamit, akkor az nagyon nyálas lenne, és olyan lenne, mintha egy filmben lennénk, ezért ezt a kérdést kerüljük ki.

- Grace..

- Jó, jó. - vágtam szomorú arcot. - Amikor szeretnél, inkább ezt mondom. De..

- Mi de..?

- Ez nem túlzás?

- Mármint mi?

- Ez az egész. Jó, persze, jó barátok vagyunk, de ez nekem túl mézes-mázas.

- Igazad van. Akkor, szia. – elindult a lépcsőn lefelé. Én csak álltam egy helyben, de sikeresen feleszméltem mielőtt elmehetett volna, és megfogtam a kabátja ujját, hogy visszaránthassam.

- Azért ne ennyire ridegen.

- Pedig azt hittem.

- Na, légy jó, és ameddig Londonban vagytok, feltétlen gyere még! Szia. - s adtam 2 puszit az arcára.

- Szia Grace!

***

Már több mint egy hónap eltelt. Harryék már nem Anglia terültein vannak. Ahogy sejtettem minden nap felhívott, hogy megkérdezze, hogy jól vagyok-e, és még ehhez hasonló dolgok miatt. A suliból hazafele tartottam, amikor kaptam egy sms-t Scarlett-től.

'Találkozunk vmikor? Valamiről szeretnék beszélni.'

Rögtön visszaírtam, hogy persze, bármikor.

*

- Na, miért akartál ennyire találkozni?

- Szóval..nem is tudom, hogy kezdjem.

- Nyugi. Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem.

- Lehet, tetszik nekem Zayn. - konkrétan kiköptem a banán shake-emet. Jól hallottam? Azt mondta, hogy tetszik neki Zayn? Lehet? - Most miért nézel így?

- Mért, hogy nézzek?

- Nem tudom.

- Bocsi, csak ez egy hirtelen kijelentés volt. De, hogy érted azt, hogy lehet?

- Félek.

- Mitől?

A beszélgetésünket tovább folytattuk a kedvenc kávézónkban, majd este fele elváltunk.

Hazaérve felnéztem még az internetre, hogy mik történtek. Rajongók által feltett videókat néztem a koncertjeikről. Az egyik videó elég érdekes volt. Vagyis a szám kezdése volt az.

- A következő számot az egyik ismerősömnek ajánlom. http://www.youtube.com/watch?v=hDSjc7g5mGU

Gyorsan elővettem a telefonom, és küldtem egy sms-t Scarlettnek.

'Küldök egy videót. Nézd meg, de figyelj a dal szövegére is ;)'

10 perc után meg is érkezett a válasz:

'Az gáz, ha 10 perce csak ülök és bambulok?'

Ezután tovább nézegettem az interneten a híreket. Egy hír kikukucskált mindenhonnan. Először nem akartam megnézni, hisz tudtam, hogy megint csak kevernek, kavarnak mindent össze-vissza. Megnyitottam az oldalt, s a cím rögtön a gyomromba szúrt.

'Harry Styles újra becsajozott?'

Elolvastam a cikket észre se véve, hogy pár könnycsepp gyülekezik a szemem sarkában.

*Harry szemszöge*

Remekül alakul a turné. Minden nap és este fantasztikus. A rajongók szokásukhoz híven őrültek, de ez a legjobb bennük. Néhány interjú is becsúszik, hiszen anélkül nem élet a sztárélet. Sokszor kérdezgettek Grace-ről és rólam, ami nagyon fájt. Fájt, hogy nem mondhatom azt, hogy igen, ő a barátnőm, vagy éppen azt, amit mindig is szoktam, hogy igen..megvagyunk..csak nagyon jól kijövünk egymással.. A tipikus én.

Egyik nap felmentem Twitterre, hogy megnézzem ismét milyen perverz dolgokat írtak nekem a rajongók, de eközben megpillantottam egy cikket. Ismét becsajoztam volna? Jó tudni. Aztán megnéztem a cikket közelebbről. Ja, igen, Taylor. Megvagyunk. De hirtelen eszembe jutott Grace. Mi lesz, ha meglátja? Bár, úgyse járunk, úgyhogy nem járok neki magyarázattal, ha esetlegesen számon kérne. Nem sokkal később felhívtam, hogy a napi beszélgetés is meglegyen.

- De..Grace..

- Nincs, de Grace..Elég, Harry.

- Grace, miért is kérsz engem számon? Ahogy emlékszem te se említetted azt, hogy elkezdesz járni Eric-kel. És egyébként is nincs semmi köztünk Taylor-ral.

- Az teljesen más.

- Ugyan mért lenne más?

- Jó, akkor legyen igazad.

- De, Grace, én csak..

- Te csak..? Tudod mit? Ezt most fejezzük be. Szia. - s lerakta. Mi a fene? Egyre kevésbé merem azt vallani, hogy ismerem a nőket. Igaz, anyukámmal és nővéremmel nőttem fel, de néha kezd sok lenni.

*Pár nappal utána Grace-nél*

- Anya, apa! Hívjátok a mentőket! - kiáltotta Daniel az emeletről. Rob és Courtney gyorsan felszaladt kezükben a telefonnal. Court odafutott Grace mellé, Rob meg azonnal hívta a mentőket.

A mentők 10 perc alatt meg is érkeztek. Behelyezték Grace-t a mentőautóba. Courtney vele ment, Daniel meg Rob utánuk kocsival.

- Scarlett?

- Szia Dani. Mi a helyzet?

- Grace. Ismét a kórház felé tartunk. Gondoltam szólok. Felhívod Eric-et is?

- Persze. Köszi, hogy szóltál. - hangjában érezhető volt az aggodalom és a szomorúság is.

Grace-t vizsgálták, miközben Scarlett és Eric is megérkezett.

- Mi történt? - aggódott Eric.

- Ugyanaz. Csak megint rosszul sült el a dolog.

- Úristen. Ne! - s sírásban tört ki.

- Nyugi, Eric. Minden rendben lesz. - nyugtatta Scar, bár ő se tudta eltakarni könnyeit.

8.rész

Futottam, ahogy tudtam. Haza kellett menjek, hogy megnézzek valamit. Hazaérve lerúgtam a cipőmet, felszaladtam az emeletre, és egyenesen a 'rejtett' fiókomhoz léptem. Nagy lendülettel kihúztam, s kutakodni kezdtem benne. A kezembe akadt az, amit kerestem. Az újságcikk. Elolvastam. Pont ugyanaz volt benne, amit Harry-nél találtam. Felmentem netre. Vagy 500 helyen megnéztem, de mindenhol ugyanazt írták. Valahol névvel, valahol név nélkül. Mindegy is volt. Egyszerűen nem akartam elhinni. Harry tudta. Daniel mondta, mi? Majd el is hiszem.

Éreztem már ennél fájdalmasabban is, de ez mégis más volt. Valahogy eltért az előzőektől. A szobám közepén álltam, kezemben a cikk-kel. Nem tudtam mit gondolni. Ismét becsaptak. Hányszor kell ezt még átélnem? Eldobtam a kitépett papírdarabot, a fiókhoz nyúltam, kivettem a jól bevált „játékszeremet”, s elkezdtem. Nem akartam messzire menni, csak épp hogy pár karcolást szerettem volna. De egyszer csak Harry rontott be a szobámba.

- Grace! - meglátott. - Mit csinálsz? Add csak ide. - hirtelen kivette a kezemből az eszközt.

- Add vissza.

- Nem adom. - ismét üvöltöztünk egymással.

- Mostantól csak kiabálni fogsz velem?

- Minek csináltad? Miért? - hangját lehalkította, aggódó arccal nézett felém.

- Mert. Nem mindegy?

- Nem.

- Miért nem? Tán a testvérem miatt vagy velem?

- Mi van? - úgy tűnt, mint aki semmit se ért.

- Adam miatt. Te ölted meg! - kiáltottam rá. Lefagyott. Majd a szüleimet és Danielt véltem felfedezni az ajtómban.

- Miről beszélsz, Claire? - nézett felém Daniel.

- Ott voltál a baleset éjszakáján. - egyre közelebb mentem hozzá. - Te ültél az egyik kocsiba. - pár centi választott el. - Te voltál. - lehajtotta a fejét.

- Grace, hagyd abba. - szólt rám bátyám.

- Nem én voltam Grace. Ha te ezt hiszed, az elég nagy baj.

- Mi van? - anya szeme Harry és én köztem ingadozott.

- 3 éve autóbalesetem volt. Pont azon a napon, amikor összeraktak minket, mint egy banda. Egyik helyszínről mentem át a másikra, amikor a baleset történt. Azt gondolod, hogy az újságok azért nem írták bele a gázoló nevét, mert én voltam, és lefizettük őket, de nem így van. Az okozta a balesetet, aki könnyebb sérülésekkel került kórházba. - nem tudtam megszólalni. Csak folytak belőle a szavak.

- Sajnálom.

- Én sajnálom. Tudom, azt hitted, hogy én voltam az okozó, és ezért kerültem össze veled, de nem így van. Nemrég tudtam meg én is, hogy a te bátyád volt az egyik, aki meghalt. - szégyelltem magam. A családom kivonult Harry kérésére. - Mi ez? Miért csináltad, Grace? - leültetett az ágyra. Aggódó arcát ismét elővette.

- Nem tudom.

- Grace, kérlek mondd el. Bízhatsz bennem.

- N-nem. Sajnálom, de nem megy. Össze kell ehhez szednem a bátorságom, hogy erről tudjak beszélni.

- Ha készen állsz, kérlek szólj. - felállt, és az ajtó felé vette az irányt.

- H-Harry. - dadogtam nevét. Visszafordult, tekintetét az enyémbe mélyesztette. Zöld szemei elszürkültek. - Ugye..nem fogsz elhagyni? Még ha meg is tudod, sőt, most, hogy láttad. - visszalépdelt, letérdelt elém, szemeit vizslattam, ahogy ő figyelte csuklómat.

- Soha. - morogta halkan. - Soha, nem hagynálak cserben. Segítek mindenben. - Soha. Ez az egy szó teljesen őszintén hangzott. Ez egy kis löketett adott.

Február 1. Elérkezett Harry szülinapja. Scarlett-tel nálunk készültünk az estére. Scarlett kevésbé örült. Persze, rögtön rájött a megoldásra, hogy jobban örüljön.

- Legalább lesz pia, és berúghatunk. Berúghatok. - javította ki magát, de én csak nevettem rajta. Legalább nem fog fanyar képet vágni hozzá.

- Nem tudom, mit vegyek fel. - nyávogtam Scarlett-nek.

- Aj, na, gyere. Majd én kiválasztom.

- De nem vagyok hajlandó egybe ruhát felvenni! Sőt magas sarkút se.

- Grace, kérlek. Csak most az egyszer.

- Jó, de csak a magas sarkúba egyezek bele.

- Hurrá!

Este 6 körül eljött értünk Harry, bemutattam egymásnak őket, persze, nagyjából már ismerték egymást, majd Harry háza felé vettük az irányt.

Odaérve még nem volt ott senki, csak a 4 fiú, plusz a barátnőjük, meg mi. Tudtam, hogy kínos lesz ez a buli, de hogy ennyire. Be kell mutatkozni. Biztos meséltek már rólam a fiúk. Nem hiszem, hogy sok szépet. Scarlett ezt kihagyta, és a piák felé vette az irányt.

- Szia. Engem Danielle-nek hívnak. - meglepett közvetlenségével.

- Engem meg Eleanornak. - ő egy kicsit félénkebb típus volt, akárcsak én, de még mindig egy kicsit magabiztosabb, mint én.

- Grace. De szerintem már mindent tudtok rólam.

- Örülünk, hogy megismerhetünk. Kérsz valamit inni? - nem úgy tűnnek, mintha tudnák milyen vagyok, de sebaj.

- Köszi, nem iszom. Vagyis csak keveset. Inkább a fürdőt szeretném megkeresni.

- Megmutatjuk. - jaj, mindig is utáltam, ha a lányok ''együtt'' mennek az illemhelyiségre, de legyen. A barna, göndör hajú lány, Danielle, megfogta a kezem, és magával húzott. - Ez az.

- Köszönöm.

- Ha valami kell, szólj csak. - olyan furcsák voltak.

Bezártam az ajtót. A mosdókagyló felé dőltem. Mély levegőket kellett vegyek. Jó lesz az este. - mondogattam magamnak. Megmostam az arcom, hogy felfrissüljek, még utoljára bele néztem a tükörbe, nagy levegőt vettem, majd kiléptem az ajtón. A fürdővel szembe volt egy szoba. Harry szobája lehet. Résnyire volt nyitva, ezért csak megnyomtam, és teljesen kinyílt. Körbe nézve elcsodálkoztam. Mondjuk, mit is vártam. Egy popsztár. Végig néztem a képeket, amik ki voltak rakva a falra, asztalra. Leültem az ágy szélére, s hirtelen egy hang zavarta meg gondolkodásomat.

- Khmm.. - imitálta a köhögést valaki. Felnéztem, megláttam göndör fürtjeit, és elmosolyodtam, ahogy ő is. - Látom megtaláltad a szobámat.

- Nagyon szép. - felém sétált, majd leült mellém az ágyra. Kissé kényelmetlenül kezdtem érezni magam. Mindig zavarba jövök, ha Harry a közelemben van. Miért? Miért? Nekem barátom van, akibe szerelmes vagyok! Felálltam, az ajtóhoz indultam, de Harry gyorsabb volt. Becsukta az ajtót a testével. Letette a mellette levő asztalra a poharát, csak, hogy kezét szabaddá tegye. Ismét meg volt a ceruza szélességű távolság. Mindkét kezét a derekamra tette, majd egyre csak lejjebb ment a keze. A szívem megőrült. Egyre hevesebben vert, hogyha lehet még hevesebben verni. Majdnem kiugrott a helyéről. A levegőket egyre hosszabban, és mélyebben vettem. A csípőmnél járt. Tudtam, hogy próbára akar tenni engem. Hogy meddig mehet el, hogy meddig engedem neki.

- Harry.. - halkan akartam felszólni, de inkább hallatszott nyögésnek. Ránéztem az arcára, s megláttam azt a kaján mosolyát.

- Pont a legjobb résznél? - halkan kuncogott.

- B-barátom van. - dadogtam, hisz a levegőket is szakaszosan tudtam venni, amiért még mindig Harry közelébe voltam, s a hatalmas kezei még mindig a csípőm és az intim területem között voltak. Amint kimondtam ezt a 2 szót, szorítása gyengébb lett, arcára kiült a fájdalom, a megbántás. Lentről hangokat hallottunk. A fiúk kiabáltak fel, hogy megjöttek a vendégek. Harry elengedett, felvette a poharát, majd rezzenéstelen arccal kiment az ajtón, otthagyva engem egyedül a szobájában.

Kicsit később én is csatlakoztam a lentiekhez. Scarlett valahol a nappali közepén táncolt, nem volt kedvem megzavarni.

Megláttam Harryt, amint valakikkel beszélget. Feltételeztem, hogy a barátai.

Hirtelen a vállára tette valaki a kezét. Oldalra fordultam, és Nick arca jött velem szembe.

- Szervusz Grace!

- Szia, Nick. - leszedtem a kezét magamról.

- Mi az? Öri-hari van Harry-vel? - nem is figyeltem rá. Egész végig Harryt vizslattam. Rám nézett, majd el. Nem mosolygott, nem kacsintott, nem kacérkodott. Semmit nem csinált. Úgy nézett rám, mintha egy senki lennék. - Grace!

- Mi? Mi? Bocsi, nem figyeltem.

- Vettem észre. Mért nem mész oda Harry-hez?

- Minek? Nem szívesen lát itt, ahogy észrevettem.

- Ne butáskodj. - átkarolt. - Gyere. - s feléjük kezdett húzni.

- Nick, mit csiná.. - nem tudtam befejezni a mondatot, mert megérkeztünk Harryékhez.

- Sziasztok, srácok. - köszöntötte őket Grimmy.

- Ki ez a lány az oldaladon, Nick?

- Tudod, gondoltam beújítok. - nevettek. - Na, jó, nem ám. Ő Ha..

- Ő Grace, Nick unokatestvére. - szakította félbe Harry. Mi a fenét csinálsz, Styles? Nick és én Harryre néztünk furcsa fejeket vágva. Nem értettük mi folyik itt.

*Harry szemszöge*

Nem bírtam. Megölt belül a tudat, hogy Grace nem lehet az enyém, vagyis még biztos nem. Mikor megjelent haverom oldalán, nem tudtam mit gondoljak, vagy éppen mit csináljak. Tudtam, hogy kínos lenne az, ha úgy mutatnám be, hogy:

- Ő itt..az..én.. – Mim is igazából?

Úgy gondoltam ez a megoldás jobb, s tán Grace is észreveszi, hogy mennyire rosszul esett az a két szó. Tudja, hogy érzek, de neki még jobban a földbe kellett tipornia.

Grimmy megfogta az ingemet, és arrébb húzott.

- Mi a fene..? Jól vagy, haver?

- Igen, köszönöm kérdésed.

- Ne udvariaskodj nekem itt. Mi volt az az előbbi?

- Nem tudom. Kicsúszott a számon.

- Ember, nem el kéne üldöznöd magad mellől Grace-t, hanem még közelebb hozni.

- Hidd el elég sokszor megtörtént, de mindig az lett a vége, hogy 'barátja van'. Nyugi, van egy tervem. - majd visszasétáltam a többiekhez.

*Grace szemszöge*

Nick unokatestvére? Most komolyan? Viccesnek találtam a helyzetet, de mégse nevettem rajta. Valahogy nem tudtam. Legbelül éreztem, hogy valami összetörik. Nem tudtam mi, vagy legalábbis nem akartam beismerni még magamnak se, de legbelül üvöltöttem a fájdalomtól.

- Bocsánat, srácok. - ki kellett menjek a levegőre. Nem bírtam a zsúfoltságot.

Ahogy kiléptem az ajtón megcsapott a friss levegő. Nagyokat szívtam bele, hogy feltöltődjek. Fáztam, majd megfagytam, de legbelül égtem. Égtem a vágytól, a kíváncsiságtól, és a szerelemtől. Hogy kiétől? Egyelőre még én se tudtam..

Kis idő elteltével valaki egy kabátot terített rám. 100 %-ig biztos voltam benne, hogy Harry az. Megbocsájtott. Mosollyal az arcomon fordultam meg, de hirtelen lefagyott a mosoly. Nem a szomorúságtól, hanem a meglepődöttségtől.

- Zayn? - bólintott, majd elmosolyodott, amire nekem is el kellett. - Bocsi, csak meglepődtem.

- Harryre számítottál? - egy padra mutatott, hogy üljünk le.

- Valami olyasmi. - ezen felnevetett.

- Egy darabig nem számíthatsz rá.

- Tudom. Megbántottam. De mindegy is. Mit szeretnél?

- Beszélgetni. Azt mondtad, szabadon foghatlak.

- Ja, igen, persze. Hallgatlak. - csak úgy dőlt belőle a szó. Elmesélte majdnem az egész történetét. Jó érzés volt, hogy ennyire megbízik bennem, de például mondott olyan dolgokat, amiket egyértelmű, hogy a srácoknak nem mond el, még ha mindent meg is osztanak. Beszélt a bandáról, a fiúkról, a barátnőjéről, s arról, hogy nem rég szakítottak, meg úgy általánosságba mindenről. 2 órát biztos eltöltöttünk azon a padon. Jó volt valakivel beszélgetni, még ha az az illető fiú volt, s ahogy tudjuk, a fiúk nem nagyon szeretnek beszélgetni a problémájukról.

A beszélgetésünk után visszatértünk a buliba. Zayn elment táncolni, meg inni, én meg Harry keresésére indultam, de helyette Danielle-re és Eleanor-ra találtam.

- Szia Grace. - mosolyogtak rám. Mi a fene van itt?

- Na, jó, mi folyik itt, lányok? - megfogták a kezemet, s a fürdőszobába húztak. - Lányok, olyan furcsák vagytok nekem.

- Tudjuk.

- Mármint mit is? - értetlenkedtem.

- Harry mondta, hogy 'legyünk tapintatosak'. - szólt közbe a hosszú, barna hajú lány, Eleanor.

- Jaj. - felnevettem. - Nyugi, lányok. Semmi bajom. Ezt felejtsétek el. Így elég furcsák vagytok. - erre már ők is felnevettek. - Tudom, hogy félénknek, törékenynek állított be, ami végülis igaz, de azért elég nagylány vagyok.

- Bocsáss meg.

- Ne butáskodjatok. Kezdjük újra. - újra bemutatkoztunk egymásnak, mintha most találkoztunk volna először. Ezután kimentünk a többiekhez és végre bulizni kezdtünk.

*Eközben Scarlett*

Már épp elég pia volt benne. Legalább neki jó volt a buli. Ő jól érezte magát.

Két táncolás között elment a bárhoz, hogy még többet igyon.

- Egy tequilát kérnék! - intett a pultosnak.

- Parancsoljon. - lerakta a kis poharat Scarlett elé, ő meg egyből lehúzta.

- Ajha. - szólalt meg valaki mellette. Ránézett. - Zayn vagyok. - odanyújtotta a kezét, és Scar el is fogadta.

- Scarlett. - üvöltötte, hiszen a zenétől nehezen lehetett beszélgetni.

- Örültem.

- Szint úgy. Várj, te vagy Harry egyik barátja?

- Igen. Akkor te Grace-szel vagy?

- Pontosan. Jössz táncolni?

- Á. Nem megy az nekem.

- Na. Megtanítalak. - Zayn felnevetett, majd Scarlett is.

- Na, arra kíváncsi leszek. - Scar megfogta Zayn csuklóját, és a táncparkettre vezette.

Az elején egész jól ment. Sokat nevettek, hülyültek, majd egyre durvább, szenvedélyesebb lett a helyzet. Scarlett neki simult Zaynnek, úgyhogy Scar háta Zayn mellkasához ért. Elég sokáig így táncoltak, majd Zayn megfordította, és lesmárolta.

*Scarlett szemszöge*

Megfogtam Zayn ingjét, s magammal húztam egy sarokba. Vad smárolásba kezdtünk bele. 

Grace ruhája: 

Scarlett ruhája: