1.rész

Megnyitottam a Word-öt, és írni kezdtem. Leírni készültem a bennem rejlő érzéseket, amiket csak én tudok. Pontokba szedtem az összes gondolatot, érzést.

- Akarok valakit, akihez hozzá bújhatok éjszakánként.

- Akarok valakit, akinek az ölében nézhetem a filmeket.

- Akarok valakit, aki ha 'csúnya' rész van, eltakarja a szemem, s csak szorosan ölel.

- Akarok valakit, akit felhívhatok, ha szomorú vagyok.

- Akarok valakit, aki bármikor átfut hozzám, csak hogy velem legyen.

És így folytattam a sorokat. 

December 20. a volt. Péntek este, és én otthon voltam egyedül a szobámban az ágyon ülve a laptop előtt. London most is olyan volt, mint általában: Gyönyörű. Este 5 óra volt, amikor gondoltam egyet, lecsaptam a laptopomat, felvettem a kabátom, az ujjait erősen húztam a csuklómra, s ott tartottam. Megfogtam a telefonom, felhúztam a szakadt sportcipőmet, s útnak eredtem. Nem tudtam merre megyek, csak menni akartam. Újracsodálni London fényeit. A kapucnimat a fejemre húzva szeltem az utcákat. Itt-ott szemerkélt a hó, így csodálatos hangulatot teremtve Londonnak. Majd megcsörrent a telefonom.

- Szia, lányom! Hol vagy? - kérdezte anya kedves hangon.

- Szia. Csak eljöttem kicsit sétálni. Plusz lehet, találkozom Scarlett-tel.

- Rendben. Majd hívj. Puszi.

- Ok. Szia.

Felhívtam Scar-t, s megbeszéltük, hogy a London Eye előtt találkozunk. Épp a Big Ben előtt haladtam el, amikor belebotlottam egy srácba. Nem sokat láttam belőle, hisz rajta is sapka és kapucni volt, de kirajzolódtak göndör fürtjei, akármennyire is akarta eltakarni őket. Majd eltűnt a ködben.

5 perc múlva ott is voltam a megbeszélt helynél.

Sokat beszélgettünk, sétáltunk. Majd felvetette, hogy menjünk el bulizni a többiekkel.

- Scar, tudod, hogy nem mehetek.

- Ugyan, Grace. Majd max. Nem iszol.

- Egy próba.

- Na azért.

Találkoztunk a többiekkel, majd bementünk a bulizó helyre.

- Grace, te nem iszol? - kérdezte Eric.

- Nem. Tudod..

- Ja, tényleg.

Felálltam, hogy elmegyek wc-re. Átverekedtem magam a tömegen, és ismét belebotlottam valakibe. Felnéztem, s ugyanazok a fürtök jöttek velem szembe.

Még utána néztem, ahogy eltűnik a táncolók között.

Másnap délelőtt 11-kor sikerült felkelnem. Lementem, s anyáék már készültek az ebédhez.

- Büszke vagyok rád, hugi. - veregette meg a hátam a bátyám.

- Remek. - válaszoltam egyhangúan.

- Milyen volt a buli? - kérdezte anya.

- Unalmas.

Ebéd után befészkeltem magam az ágyamba a forró csokimmal és újra megnyitottam azt a Word-öt. Mit akarok? Ezek sose valósulnak meg. - gondoltam magamba.

Ránéztem a csuklómra, és előjöttek a régi emlékek. Nem kellett volna. Az emlékeimbe égtek a képek.

*3 évvel korábban*

Átlagos péntek este volt. Bulizni készültünk a barátnőimmel. De az egy különleges buli volt. Eddig nem jártunk 'igazi' discokba.

Odaértünk, elkezdtünk inni és elszabadult a pokol. Mindenki segg részeg volt.

Másnap reggel délután 1-kor keltem fel iszonyat fejfájás közepette. Lementem, hogy bevegyek egy aszpirint, majd visszaosontam a szobámba. A mosdóba mentem és kézmosásnál észrevettem valamit a csuklómon. Karcolás? Vágás? Mi ez? Különösebben nem foglalkoztam vele, hiszen a bulik után normális, ha sebeket találsz magadon. Ez bizonyítja, hogy jó volt a buli.

De ez csak a kezdet volt..

*Vissza a jelenbe*

Tesóm megkért, hogy kísérjem el valahova. Belementem.

- Hogy vagy, hugi?

- Megvagyok. De nehéz.

- Elhiszem. Nekünk is az volt, de gondolom neked nehezebb volt. Sajnálom.

- Ne te sajnáld.

És így beszélgettünk tovább.

Vissza fele már egyedül jöttem, mert bátyám beugrott a barátnőjéhez. Az egyik kis utcán haladtam, amikor megláttam egy csapat sikítozó lányt. Szerencsésen ki tudtam kerülni őket, de még így is belebotlottam valakibe.ISMÉT.

- O. Bocsi, bocsi.

- Semmi. - felnéztem. Egy kedves arc mosolygott vissza.

- Mi már találkoztunk, nem?

- Nem hinném. - válaszoltam ridegen.

- Dehogynem. Már 2x is egymásba botlottunk.

- Tényleg. A göndör fürtös srác.

- Akkor emlékszel..örülök.

- Csodálatos.

- Hogy hívnak?

- Mert?

- Én kérdeztem előbb. Az én..

- Tudom.

- Akkor..?

- Grace.

- Grace, meghívhatlak egy italra?

- Nem iszom.

- Akkor egy forró csoki?

- Köszi, de most nem. Mennem kell haza.

- Ugyan. Már 3x is beléd mentem. Nem utasíthatsz vissza.

- Biztos vagy benne? Több millió lány vár arra, hogy Harry Styles elhívja forró csokizni..nem akarom elvenni tőlük ezt.

- Vicces is vagy. - mosolygott.

- Mért? Milyen vagyok még?

- Kedves, bár azt még nem sikerült bizonyítanod. Plusz nagyon szép.

- Rendben. Elfogadom.

- Remek.

- Feljegyezheted azt is, hogy kedves vagyok.. - ugrattam.

- Meg volt.

Beültünk egy kávézóba és rendeltünk 2 forró csokit. Elég sokat beszélgettünk, de még mindig nem értettem, hogy mit akar tőlem? Nálam, jobbnál jobb nőket megkaphat. Bár nem mondtam magam nőnek, hiszen az én szememben a nő, egy felnőtt, felelősségteljes ember, de én nem ilyen voltam.

- És milyen volt a tegnapi buli?

- Honnan..? - és leesett. Ja, hogy mi ott is találkoztunk. - Unalmas volt.

- Na, ne. Ne mondd, hogy nem vagy másnapos? Nagyon ráztad tegnap..

- Nem ittam. - szorosabban húztam a pulcsim ujját a csuklómra. - Pia nélkül is lehet táncolni.

- Aha, de csak ha táncos vagy.

- Talán. - rákacsintottam, s bele ittam a forró csokimba.

Még tovább beszélgettünk, majd haza kellett indulnom.

- Látlak még?

- Lehet.

- Megadod a telefonszámod?

- Nem, de ha nagyon akarsz találkozni, úgyis megszerzed. - ismét kacsintottam.

- Rendben. Kihívás elfogadva. - nevetett.

Hazaérve lerúgtam a cipőm, anyuéknak beköszöntem és felmentem a szobámba.

Lehuppantam az ágyra, bekapcsoltam a laptopom, s felmentem Twittere meg Facebookra. Nem sok minden történt mialatt nem voltam. Twitteren rámentem a 'Connections' fülre, és meglepődve néztem azt az egy tweet-et.

'@grace_mack Megvagy! ;)'

Nem tudtam mit írjak vissza, vagyis inkább hogy visszaírjak-e..De végül emellett döntöttem:

'@Harry_Styles Csodálatos..'

Mit akarhat tőlem? Utána néztem meg a bandájának is, hátha megtudom az okát. De csupa Harry Styles-os cikk jött velem szembe. Ezzel látták, azzal látták, ezt csókolta, azt csókolta. Elegem lett, lecsaptam a laptopot és inkább TV-t néztem, majd később kapcsolódtam a családi filmnézéshez.