3.rész

Teltek a napok. Twitteren mindenki megőrült. Mindenki azt hitte, hogy Harryvel járunk, és olyanokat küldözgettek, hogy megölnek, meg egyebek. Lepergett rólam, de hogy ne legyen félreértés kiírtam, hogy nem járunk! Harry twitteren zaklatott. Jó, hogy nem adtam meg neki a számomat. - gondoltam. Egyszer csak csörgött a telefonom.

- Szia Scarlett!

- Szia Grace!

- Mizus?

- Nem sok. Inkább veled? - vitte fel a hangját.

- Mire gondolsz?

- Keringenek pletykák a neten..tudsz róla?

- Sajnos, igen. De lenyugtattam az embereket, hogy nincs semmi. És veled is ezt teszem.

- Akkor jó. Tudod, hogy nem szeretem őket. Olyan..

- Buzik. Tudom. - nevettem el magam. - Találkozzunk a Starbucksnál. Elmesélem.

- Rendben. - ezzel letettük a telefont.

Fél óra múlva oda is értem. Bementünk, kikértünk 2 forró csokit, leültünk egy asztalhoz, s mesélésbe kezdtem. Csak úgy pörgött nyelvem. A történet végénél tarthattam, amikor megszólalt a telefonom.

- Bocsi. Igen? - vettem fel a telefont.

- Miért nem írsz vissza Twitteren?

- Harry? - Scarlett értetlenül nézett rám.

- Pontosan. Kérlek, ne tedd le. A tesód adta meg.

- Mit akarsz?

- Találkozni.

- Na, ez az, ami nem fog sikerülni.

- Mért? Kérlek. Akkor elmegyek hozzátok.

- Jaj, ne. Jó, legyen. De utolsó!

- Oké, akkor 1 óra múlva a London Eye-nál?

- Ott leszek. - s letettem a telefont.

Tovább meséltem Scar-nak a történetet, de nem sokat fűzött hozzá, csak a szokásosat: 'Mondtam, hogy buzik. 'Ezen azért egy jót nevettem.

- Na, de mennem kell.

- Rohanj! - hülyéskedett.

- Hülye. Amúgy akartam is kérdezni, hol lesz most a szilveszteri buli? Eric-nél vagy Logan-nél?

- Egyiknél se. Martin-nál lesz.

- Oké. Majd felhívom később. Ja, és még egy kérdés.

- Jó, de majd csak 8 után hívd.

- Rendben. Te tudod, hogy hívják az új lányt, aki januárban csatlakozik hozzánk?

- Nem..mintha valami Rosie, vagy Kate vagy nem tudom.

- Na mindegy. Akkor majd dumálunk!

- Oké. Hello.

- Hello. - s kivágódtam az ajtón. A fejemre húztam a kapucnit, és a London Eye-hoz sétáltam. A hó finoman simogatta a bőröm, ahogy a hideg is. Ahogy mentem, visszaemlékeztem a hó csatánkra Harry-vel. Hát igen..egyszer minden elmúlik. Minden jó.

Mire odaértem Harry már ott fagyoskodott.

- Na, végre! - jött felém.

- Legyünk túl rajta gyorsan.

- Beülünk? - mutatott a kapszulára a London Eye-on.

- De hát nem működik.

- De nekünk fog. - kacsintott. Megfogta a csuklómat, de gyorsan el is vette. Rám nézett, de én csak legyintettem egyet. Újból megragadta a kezemet, és a kapszulához vezetett. Beszálltunk, s a nagy kerék elindult.

- Grace..

- Van 20-30 perced, remélem elég lesz.

- Mért utálsz ennyire?

- Utálni? Kibeszélt itt..

- Grace! - kiabált rám. - Egyik pillanatban tök jól szórakozunk, majd egyszer csak minden rosszra fordul.

- Van ez így. Az én életembe elég sokszor. Lehet a te csodás, mesés életedben nem így van, de nálam igen.

- Mért vagy ennyire ellenem?

- Mit is akarsz tőlem? Úgy isten igazából.

- Megismerni.

- Hah. Jó vicc.

- Tényleg. - egy ideig csak néztük egymást.

- Bocsi, de nem tudok mit mondani.

- Te nem akarsz..megismerni? – dadogott.

- Nem tudom, Harry. - erre megállt a kerék. - Mi történt? - pánikoltam.

- Megállt. - jött közelebb, mint aki csábításra készül.

- Na, nem mondod, okoska. – s a kerék újból elindult.

- Grace, kérlek, adj egy esélyt.

- És honnan tudjam biztosra, hogy nem leszek egy a sok közül?

- Csak úgy, ha bízol bennem.

- Na, ez az, ami nincs és nem is lesz, sajnálom. Harry, még csak 1 hete tudom, hogy vagy. Vagyis eddig is tudtam, de 1 hete találkoztunk először. Most meg arra kérsz, hogy bízzak meg benned..Ez nekem nem megy ilyen könnyen. - elindult a kerék.

- Igazad van. Sajnálom.

- Ha szeretnéd a bizalmamat, akkor küzdj meg érte. - mosolyogtam.

- Szép a mosolyod.

- Köszönöm, de hallottad, amit mondtam?

- Igen. Te akartad.. - kacsintott, felállt, s odament az ablakhoz. Én is felálltam, s csatlakoztam hozzá.

- Félnem kéne? - fordultam felé.

- Nem mondtam ilyet.

- Mindig ilyen titokzatos vagy?

- Ezt inkább én mondhatnám. - utalt ezzel a csuklómra.

- Ehhez is bizalom kell.

- Anélkül is sejtem.

- Az lehet, de nem tudod, mi van mögötte. Elméleteket gyártani könnyű. - s megérkeztünk. Kiszálltunk, és az óriás kerék is megállt.

- Mikor látlak újra?

- A-a. Mi lesz a küzdéssel, Styles?

- Ja. Oké. Akkor majd látjuk egymást. - kacsintott. - Ne vigyelek el? Hideg van.

- Azt megköszönném.

20 percet zenét hallgatva és nevetve töltöttük.

Nem tudom, mikor leszek olyan állapotban, hogy meg tudjak benne bízni, de majd meglátjuk. Először is rajta áll, hogy mit csinál/mond.

3 éve alig voltam el. Szinte mindennap, minden este otthon ültem a laptopom felett, s ittam a teát meg a forró csokit, és anyu főztjét ettem. Mintha minden a feje tetejére állt volna. Soha nem gondoltam volna, hogy azok után, ami történt velem bárkit is érdekelni fogok. Bár még ő se tudja az igazságot.

Harry az évből maradt 2 napban mindig keresett. Vagy telefonon, vagy interneten. Egyszer el is jött, hogy még egy hó csatát rendezzünk. Ilyenkor megint gyereknek éreztem magam, ami különösen jó volt.

2 nap múlva elkövetkezett a szilveszter. Lehet nem kellett volna.

31.e volt, és a szilveszteri bulira készültünk Scar-ral. Harry szinte mindennap felhívott, s vagy 20 percet beszélgettünk. Plusz egyszer el is jött, és ismét rendeztünk egy hó csatát.

8-kor indultunk el tőlünk. Kb. 20 perc alatt oda is értünk Martinhoz. A zene már bömbölt. Harry pont ekkor írt sms-t.

'Remélem, tudod, hogy éjfélkor lesz egy hívás, amit fel kell venned;) x'

Ezen elmosolyodtam. 'Majd meglátjuk, hogy felveszem-e. ;)'

Bementünk a házba, s már mindenki benne volt a táncolásba meg az ivászatba is. Szerencsére még nem kellett hajat fogni a WC-nél. Beljebb mentünk, s Eric felé vettük az irányt, aki éppenséggel a bárpultot támasztotta.

- Sziasztok, lányok! – ölelt meg mindkettőnket.

- Szia. Már ittál?

- Még szép, de nem eleget. Grace, tartozol valamivel, ugye tudod?

- Sajnos tudom, de éjfélkor más programom van.

- Jaj, a Harry herceg.. - sóhajtott.

- Vicces vagy.

- Hogy tudsz egy popsztárba megbízni?

- Nem tudok.

- Akkor?

- Épp azon fáradozik, hogy elnyerje a bizalmamat.

- Tudod te hány nővel lehet most?

- Az ő baja. Ő akar annyira „megismerni”. Ha nőzni akar, akkor csinálja azt. Nem fogok zokogni, ha lemond rólam. Azt se tudom mit lát bennem.

- Hát nem vagy egy rondaság, édesem. - csatlakozott Scar is a beszélgetéshez.

- Inkább menjünk táncolni.

- Rendben.

Elindultunk a táncparkett felé. Útközben sok mindenkivel lepacsiztunk, lepusziszkodtunk.

Kezdtük érezni a ritmust, amikor kaptam egy SMS-t. A képernyőre tapadtam. Egy képet kaptam, amin Harry volt egy lánnyal miközben smárolnak. Nem mondom, hogy nem fájt, de nem tudott különösképpen érdekelni. Visszatettem a telefonom a zsebembe, s táncoltam tovább.

11 óra volt, amikor leültünk, hogy megpihenjünk. Scarlett-ben már volt épp elég pia, így ő nem ivott már sokat, vagyis nem engedtem.

Odajött hozzánk Eric is.

- Na, lányok, isztok velem egyet?

- A-a. - tiltakoztam.

- Persze! - ujjongott Scar. Tipikus..

- Na, Grace kérlek! Csak egyet! Attól nem lesz semmi bajod.

- Rendben, de csak egyet. - 5 perc múlva meg is jelent 3 tequilával. Gyorsan le is húztuk.

*Pár perccel később*

- Jaj, emlékeztek, amikor Eric.. - kezdtem el valamit, de nem tudtam befejezni, mert annyira kellett nevetnem.

- A tavaszi szünetes? - nevetett velem Scar.

- Igen, igen. Az hatalmas volt.

- Na, de gyerekek..nem szabad rajtam röhögni. - átkarolt, én meg behelyezkedtem az ölébe.

Mind a hárman nagyon jól éreztük magunkat, majd eszembe jutott a kép, amit kaptam.

- Fú, tudjátok milyen ideges lettem az előbb..

- Na, mi történt? - elővettem a telefonom, s megmutattam a képet.

- Mondtam, hogy buzik. Nem kéne ilyen emberekkel foglalkoznod. - mondta Scar a szokásos szövegét.

- Harry herceg elcseszte a lehetőségét.. - viccelt Eric.

- Tudod mit? Megkapod azt, amit ígértem.

- Mit is? - kérdezte Scarlett.

- Azt beszéltük, hogy ha Szilveszterkor nem lesz senkink, akkor ő lesz az, akit megcsókolok éjfélkor.

- Na, akkor mentem. Ezt az élményt kihagynám - távozott el Scar.

- Igyunk! - mondtam.

- De..

- Nincs, de. Hozz valami ütőset.

Elég jó hangulatba voltunk már, amikor elkezdtek visszaszámolni.

- 3.. - kezdett közeledni Eric.

- 2.. - folytattam.

- 1.. - mondtuk együtt, s megcsókoltuk egymást.

Éreztem, ahogy rezeg a telefon a zsebembe.

*Harry szemszöge*

Már nagyon vártam az éjfélt. Már csak azért is, hogy halljam Grace hangját. Olyan különleges ez az érzés itt legbelül. Nem tudom leírni. Teljesen megbabonáz. 1 hete találkoztunk, és azt érzem, hogy ebből még lehet valami előbb utóbb. De a legjobb benne, hogy harcolnom kell érte. Ez egy jó erőpróba lesz.

Ahogy számoltak vissza, már kerestem elő a telefonkönyvemből Grace számát. Amikor 1-et kiáltott mindenki, megnyomtam a hívás gombot, de nem volt válasz.

Szomorúan kinyomtam, s Louisékhoz vettem az irányt.

- Na, beszéltetek? - kérdezte Lou.

- Nem. Nem vette fel. - lehajtottam a fejem.

- Tán ezért.. - mutatta a telefonját Liam.

Egy kép volt, amin egy csaj smárol velem, vagyis azt hinnéd, hogy én, de az nem én voltam.

- El kell mennem. - mondtam, s rohantam a kijárathoz. Szóltam Paulnak, hogy vigyen el. Ja, de hova kell mennem? Gyorsan tárcsáztam Grace anyukáját. Nagyon kedves volt, s hál' istennek megadta a címet. Bevágódtam a kocsiba, és már úton is voltunk.

30 perc alatt a városon átjutva egyenesen a házhoz érkeztünk. Kicsaptam az ajtót. Bekopogtam a bejárati ajtón, de nem nyitotta ki senki. Egy ideig csak dörömböltem, majd egy srác nyitotta ki az ajtót.

- Grace itt van?

- Igen. Ott táncol. – mutatott az asztalon táncoló lányra.

Befutottam a ház nappalijába, de mire odaértem Grace elájult. Az asztalhoz rohantam.

- Grace! – kiabáltam, de nem jött válasz.

2.rész

3 nap múlva eljött a Szenteste. Nagyon örültem. Ez az az ünnep, amit minden ok nélkül szeretek. Minden családtag átjött és együtt ünnepeltünk. Minden tökéletes volt. Vagyis csak majdnem.

Másnap Karácsony volt. Anya volt egyetemista barátnője és családja jött át hozzánk. Anya meg Anne - így hívják - kevésszer szoktak találkozni, hiszen London és a kis város, ahol laknak messze van egymástól. Én össz-vissz 1x találkoztam vele, de a családjával még nem.

- Claire! Kész vagy? Mindjárt itt vannak. - kiáltott fel anya a szobámba.

- Igen. - kiáltottam vissza és visszaraktam a hangerőt maxra.

Mielőtt műmosolygásba kezdek kellett egy kis erő. És ez az erő a zene volt. Mindig hozzá menekültem. Ő sose hagyott el, sose hagyott cserben.

- Claire! Gyere!

- Megyek. - válaszoltam 'nagy' lelkesedéssel.

Lementem a lépcsőn, egyenesen az étkezőbe, ahol már ott volt az egész família. Bemutatkoztam Anne-nak, a férjének, majd a lányuknak és a végére maradt a fiúk. Pont háttal állt, és a vázákat nézegette. Amikor hátra fordult azt hittem képzelődöm.

- Harry?

- Grace?

- Claire? – nézett rám Anya.

- Claire? Nem Grace-nek hívnak?

- Ismeritek egymást? - jött mellénk - ezek szerint - Harry anyukája, de mi még mindig csak bámultunk egymásra.

- Mondhatjuk.

- Grace, vagyis Claire, többször is belém jött az utcán.

- Nem is igaz. Te közlekedtél bénán.

- Ahogy akarod. Nem vitatkozom.

- Asztalhoz. – szólított minket Anya.

Persze, itt se szabadultam meg tőle, hiszen mellém ült.

- Jól áll neked ez a felső. - suttogta a fülembe. Egy kicsit összerezzentem.

- Fejezd be, különben a szósz a szép, fehér ingeden fog virítani.

- Mondtam már, hogy vicces vagy?

- Igen. Sőt fel is jegyezted.

- Tényleg. Amúgy lenne egy kérdésem.

- Remek. Ne kímélj.

- Most melyik a neved? Grace vagy Claire?

- Mindkettő. Grace Claire Mack.

- Így már értem.

- Örülök neki.

- Ne legyél ennyire ellenszenves velem.

- Nem szoktam popsztárokkal nyomulni.. sajnálom.

És így telt az este további része. Nagyon próbált elcsábítani, de valahogy sose ment neki. Én eléggé élveztem, és ahogy láttam ő is. Csak mindketten más szempontból.

Másnap délelőtt csodálkozva néztem ki az ablakon. Mindent hó borított.

Délután 2 körül csöngettek. Anya nyitott ajtót.

- Harry? Szia. Hát te?

- Jó napot. Grace itthon van?

- Igen. Mindjárt szólok neki. Addig gyere beljebb.

- Köszönöm.

- Claire! Látogatód van. - jött be a szobámba anya.

- Megyek. - álltam fel a székemből nem nagy örömmel. - Ki az, am.. - de nem tudtam befejezni a kérdést, mert megláttam az előszobába Harryt. - Te mit keresel itt?

- Neked is, szia. Csak azért jöttem, hogy nem lenne-e kedved sétálni egyet?

- Ezért a kérdésért kocsikáztál ennyit? Nem lett volna, egyszerűbb mondjuk..hmm..telefonon?

- Nem, mert még mindig nem adtad meg a számod.

- Twitter? Ahogy láttam megtaláltál..

- Így nem utasíthatsz vissza.

- Azt te csak hiszed. - mosolyogtam rá.

- Ne legyél ilyen velem, Grace.

- Rendben. Elmegyek. Várj itt.  – adtam be a derekam.

Felmentem a szobámba, felkaptam egy pulcsit, lent felhúztam a csizmám meg a kabátom és indulásra kész voltam.

- Mehetünk? - kérdezte, s a karját nyújtotta, hogy karoljak belé.

- Igen, de ezt felejtsd el. Majd ha piros hó esik. - ugrattam.

- Jól van, te akartad. - ezzel felkapott, kivitt az ajtón, s beledobott a legközelebbi hókupacba.

- Szóval így állunk Styles! - kikecmeregtem a kupacból, összegyúrtam egy hógolyót és sikeresen eltaláltam. Ezzel kezdődött a hó csatánk. Én futottam előle, de volt, hogy ő előlem. Vicces volt. A vége felé ismét sikerült belefektetnie a hóba, de őt is magammal húztam.

- Hé! Ez nem ér. - nevetett. A mosolya elvarázsolt. Soha nem láttam még ilyen szép mosolyt. - Grace! Itt vagy?

- Persze. Csak elbambultam.

- Én meg már azt hittem megfagytál.

- Csak szeretnéd. - épp emeltem a kezem a hóhoz, hogy hógolyót gyúrhassak, de megfogta a kezemet és előbukkantak a csuklómon lévő vágások. Hirtelen elhúztam, a csuklómra húztam a kabátot, felálltam, s hazafele kezdtem futni.

- Grace! - kiáltott utánam, de nem álltam meg.

Berohantam a házba, sírva szaladtam fel a szobámba. Levetődtem az ágyamra, s csak sírtam. Nem akartam, hogy meglássa, hogy bárki is megtudja a családomon és pár barátomon kívül. Pár perc után kopogtattak az ajtómon.

- Hagyj békén!

- Grace, engedj be kérlek. - nem szóltam semmit, s benyitott. A fal felé fordítottam az arcomat, hogy ne lássa könnyeimet. - Mik azok a csuklódon?

- Semmi közöd hozzá. - közöltem ridegen.

- Ne zárkózz el. Hadd segítsek. - felültem, s szembe néztem vele.

- Harry, te csak ne akarj segíteni. Nem tudsz semmit se rólam, az életemről, arról, mit és hogyan éltem át. Szóval ne akarj segíteni. Most pedig menj el, kérlek.

- Rendben. Ha kellek, tudod, hol keress. - s ezzel kiment.

Miért taszítom el azokat, az embereket, akik segíteni akarnak? Az első segítséget se fogadtam el senkitől. Nem akartam tudomást venni a világról.

Este gyorsan elaludtam.

1.rész

Megnyitottam a Word-öt, és írni kezdtem. Leírni készültem a bennem rejlő érzéseket, amiket csak én tudok. Pontokba szedtem az összes gondolatot, érzést.

- Akarok valakit, akihez hozzá bújhatok éjszakánként.

- Akarok valakit, akinek az ölében nézhetem a filmeket.

- Akarok valakit, aki ha 'csúnya' rész van, eltakarja a szemem, s csak szorosan ölel.

- Akarok valakit, akit felhívhatok, ha szomorú vagyok.

- Akarok valakit, aki bármikor átfut hozzám, csak hogy velem legyen.

És így folytattam a sorokat. 

December 20. a volt. Péntek este, és én otthon voltam egyedül a szobámban az ágyon ülve a laptop előtt. London most is olyan volt, mint általában: Gyönyörű. Este 5 óra volt, amikor gondoltam egyet, lecsaptam a laptopomat, felvettem a kabátom, az ujjait erősen húztam a csuklómra, s ott tartottam. Megfogtam a telefonom, felhúztam a szakadt sportcipőmet, s útnak eredtem. Nem tudtam merre megyek, csak menni akartam. Újracsodálni London fényeit. A kapucnimat a fejemre húzva szeltem az utcákat. Itt-ott szemerkélt a hó, így csodálatos hangulatot teremtve Londonnak. Majd megcsörrent a telefonom.

- Szia, lányom! Hol vagy? - kérdezte anya kedves hangon.

- Szia. Csak eljöttem kicsit sétálni. Plusz lehet, találkozom Scarlett-tel.

- Rendben. Majd hívj. Puszi.

- Ok. Szia.

Felhívtam Scar-t, s megbeszéltük, hogy a London Eye előtt találkozunk. Épp a Big Ben előtt haladtam el, amikor belebotlottam egy srácba. Nem sokat láttam belőle, hisz rajta is sapka és kapucni volt, de kirajzolódtak göndör fürtjei, akármennyire is akarta eltakarni őket. Majd eltűnt a ködben.

5 perc múlva ott is voltam a megbeszélt helynél.

Sokat beszélgettünk, sétáltunk. Majd felvetette, hogy menjünk el bulizni a többiekkel.

- Scar, tudod, hogy nem mehetek.

- Ugyan, Grace. Majd max. Nem iszol.

- Egy próba.

- Na azért.

Találkoztunk a többiekkel, majd bementünk a bulizó helyre.

- Grace, te nem iszol? - kérdezte Eric.

- Nem. Tudod..

- Ja, tényleg.

Felálltam, hogy elmegyek wc-re. Átverekedtem magam a tömegen, és ismét belebotlottam valakibe. Felnéztem, s ugyanazok a fürtök jöttek velem szembe.

Még utána néztem, ahogy eltűnik a táncolók között.

Másnap délelőtt 11-kor sikerült felkelnem. Lementem, s anyáék már készültek az ebédhez.

- Büszke vagyok rád, hugi. - veregette meg a hátam a bátyám.

- Remek. - válaszoltam egyhangúan.

- Milyen volt a buli? - kérdezte anya.

- Unalmas.

Ebéd után befészkeltem magam az ágyamba a forró csokimmal és újra megnyitottam azt a Word-öt. Mit akarok? Ezek sose valósulnak meg. - gondoltam magamba.

Ránéztem a csuklómra, és előjöttek a régi emlékek. Nem kellett volna. Az emlékeimbe égtek a képek.

*3 évvel korábban*

Átlagos péntek este volt. Bulizni készültünk a barátnőimmel. De az egy különleges buli volt. Eddig nem jártunk 'igazi' discokba.

Odaértünk, elkezdtünk inni és elszabadult a pokol. Mindenki segg részeg volt.

Másnap reggel délután 1-kor keltem fel iszonyat fejfájás közepette. Lementem, hogy bevegyek egy aszpirint, majd visszaosontam a szobámba. A mosdóba mentem és kézmosásnál észrevettem valamit a csuklómon. Karcolás? Vágás? Mi ez? Különösebben nem foglalkoztam vele, hiszen a bulik után normális, ha sebeket találsz magadon. Ez bizonyítja, hogy jó volt a buli.

De ez csak a kezdet volt..

*Vissza a jelenbe*

Tesóm megkért, hogy kísérjem el valahova. Belementem.

- Hogy vagy, hugi?

- Megvagyok. De nehéz.

- Elhiszem. Nekünk is az volt, de gondolom neked nehezebb volt. Sajnálom.

- Ne te sajnáld.

És így beszélgettünk tovább.

Vissza fele már egyedül jöttem, mert bátyám beugrott a barátnőjéhez. Az egyik kis utcán haladtam, amikor megláttam egy csapat sikítozó lányt. Szerencsésen ki tudtam kerülni őket, de még így is belebotlottam valakibe.ISMÉT.

- O. Bocsi, bocsi.

- Semmi. - felnéztem. Egy kedves arc mosolygott vissza.

- Mi már találkoztunk, nem?

- Nem hinném. - válaszoltam ridegen.

- Dehogynem. Már 2x is egymásba botlottunk.

- Tényleg. A göndör fürtös srác.

- Akkor emlékszel..örülök.

- Csodálatos.

- Hogy hívnak?

- Mert?

- Én kérdeztem előbb. Az én..

- Tudom.

- Akkor..?

- Grace.

- Grace, meghívhatlak egy italra?

- Nem iszom.

- Akkor egy forró csoki?

- Köszi, de most nem. Mennem kell haza.

- Ugyan. Már 3x is beléd mentem. Nem utasíthatsz vissza.

- Biztos vagy benne? Több millió lány vár arra, hogy Harry Styles elhívja forró csokizni..nem akarom elvenni tőlük ezt.

- Vicces is vagy. - mosolygott.

- Mért? Milyen vagyok még?

- Kedves, bár azt még nem sikerült bizonyítanod. Plusz nagyon szép.

- Rendben. Elfogadom.

- Remek.

- Feljegyezheted azt is, hogy kedves vagyok.. - ugrattam.

- Meg volt.

Beültünk egy kávézóba és rendeltünk 2 forró csokit. Elég sokat beszélgettünk, de még mindig nem értettem, hogy mit akar tőlem? Nálam, jobbnál jobb nőket megkaphat. Bár nem mondtam magam nőnek, hiszen az én szememben a nő, egy felnőtt, felelősségteljes ember, de én nem ilyen voltam.

- És milyen volt a tegnapi buli?

- Honnan..? - és leesett. Ja, hogy mi ott is találkoztunk. - Unalmas volt.

- Na, ne. Ne mondd, hogy nem vagy másnapos? Nagyon ráztad tegnap..

- Nem ittam. - szorosabban húztam a pulcsim ujját a csuklómra. - Pia nélkül is lehet táncolni.

- Aha, de csak ha táncos vagy.

- Talán. - rákacsintottam, s bele ittam a forró csokimba.

Még tovább beszélgettünk, majd haza kellett indulnom.

- Látlak még?

- Lehet.

- Megadod a telefonszámod?

- Nem, de ha nagyon akarsz találkozni, úgyis megszerzed. - ismét kacsintottam.

- Rendben. Kihívás elfogadva. - nevetett.

Hazaérve lerúgtam a cipőm, anyuéknak beköszöntem és felmentem a szobámba.

Lehuppantam az ágyra, bekapcsoltam a laptopom, s felmentem Twittere meg Facebookra. Nem sok minden történt mialatt nem voltam. Twitteren rámentem a 'Connections' fülre, és meglepődve néztem azt az egy tweet-et.

'@grace_mack Megvagy! ;)'

Nem tudtam mit írjak vissza, vagyis inkább hogy visszaírjak-e..De végül emellett döntöttem:

'@Harry_Styles Csodálatos..'

Mit akarhat tőlem? Utána néztem meg a bandájának is, hátha megtudom az okát. De csupa Harry Styles-os cikk jött velem szembe. Ezzel látták, azzal látták, ezt csókolta, azt csókolta. Elegem lett, lecsaptam a laptopot és inkább TV-t néztem, majd később kapcsolódtam a családi filmnézéshez.